Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XVII. ALLATTENYÉSZTÉS - 2. Szarvasmarha-tenyésztés - c) Pusztabérletek

A puszta neve A bérlő, albérlő neve Tavalyi ökör Idei ökör Gulyabéli marha Dombegyháza Ns. Verzár János bérlő Ns. Stankovics S. albérlő Ns. Verzár István bérlő 683 170 566 55 Nt. Kristóf H. albérlő 120 140 Kovácsháza Nt. Márton György bérlő 367 40 MezőNt. Kövér György bérlő 180 344 45 Kevermes Nt. Hosszú György bérlő Ns. Lukács Dániel bérlő 148 Ns. Dániel Mihály bérlő 122 156 Kunágota Ns. Török Tódor bérlő 160 320 100 Ns. Lászlófi Tódor bérlő 130 310 Ns. Jakabfi Jakab albérlő 156 Bánhegyes Ns. Kis Izsák bérlő 165 334 50 NagyNs. Lukács György bérlő \ 499 100 Apáca Ns. Balta Márton bérlő 178 1136 110 CsanádNs. Moldován Lukács albérlő 200 50 A ma Békés megyéhez tartozó pusztákon 1846 9587 695 A kamarai puszták főképp örmény bérlőinek birtokában az összeíráskor 12 128 darab marha volt. A bérlők jelentős része ekkor már nemességet szerzett.

7 A 18. század második felében a lakosság növekvő jószágállománya számára nem volt elegendő a helység határában levő legelő és ugarföld. Pusztarészt kellett bérelniük. A nehézséget az okozta, hogy ekkor az uradalmak is fokozatosan áttértek a nagyobb jövedelmet biztosító majorsági gazdálkodásra, melynek előterébe mindinkább az állattenyésztés lép. Sorra uradalmi kezelésbe veszik a pusztákat. 1787 táján Apáca, Bélmegyer, Csákó, Csat (?), Csorvás, Gerla, Kigyós, Kiskamut, Kondoros, Szénás és Szentmiklós pusztáján már az uraság marhái legeltek. Míg 1732-ben az uradalmi állattenyésztés csak a helyi szükségletet elégítette ki, 1786-ban az állattenyésztésből befolyt 16 762 Ft-ból 15 000 Ft a Bécsben eladott marhák ára volt.

8 c) Pusztabérletek Bohus Imre, a modenai herceg Arad és Csanád megyei birtokainak prefektusa 1750. március 3-án a Csanád megyei Dumiratos- (Dombiratos-) pusztát 6 esztendőre évi 900 forintért bérbeadta Szutás Márton szamosújvári kereskedőnek: „Először is, hogy annak határjait megőrzeni és avellált (elrontott), régi határjaira bizonságokat (hiteles tanúkat) keresni tartozik. Találtatván bizonságok régi határokra, tartozni fogok én is azon határokig szabad birtokában őkegyelmét bocsátani. - Azon fönt említett 900 foríntokbul álló exárendácionális summát (bérösszeget) pediglen ó (görögkeleti naptár) szerint való,Szent György-napkor esztendőnként anticipálni (előlegezni) és letenni minden fogyatkozás nélkül ott, ahol parancsolni fogom, obligáltatik (köteleztetik), melyet ha őkegyelme nem cselekedne, avagy cselekedni nem akarna,.. . őkegyelmén és successorain (utódjain, örökösein) praescissis omnibus juridicis remediis (minden jogorvoslat mellőzésével) ... plenaria satisfactiót (teljes elégtételt) vehessek, vétethessek és másnak adhassam."

9 181