Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XV. NÖVÉNYTERMESZTÉS - 5. Dohánykertészet - 6. Legelők, kaszálók, rétek - b) Kaszálók és rétségek

Tessedik ezt írja 1784-ben: „A legeitetőhely esztendőrül esztendőre rosszabbul. Rosszabbnak is kell lenni, mivel a legjobb magló füvek a mindénkor rajta legelő marha által, alighogy a földből kibújnak, azontúl (azonnal) felrágattatnak, következendőképpen sohasem magosodhatnak (magot nem hozhatnak), s nem gyarapodhatnak. Végre a régi gyökér is kiasz, ellenben pedig a maszlag és más hitván füvek annál is inkább cltenyészednek, mert ezekhez hozzá sem érteti a marha a száját. Azért nőnek, virágosodnak, magosodnak.. "

30 Az urbárium bevezetése óta is szakadatlanul csorbult az egyes helységek közlegelő-állománya, így volt ez Berényben is, ahol pedig már 1769-ben axt mondta a bíró a kilenc úrbéri kérdésre adott válaszában: „Nincs is egyéb legelőmezőnk azon kívül, amely a helység mellett valami két dűlőföldnyi vagyon.... azért is marháink tavasztul fogva ugarföldökön járnak addig, még fel nem takarják az életet, azután pedig az tarlókon egész őszig."

31 Az uraság háromféleképpen okozott kárt a lakosságnak: a közlegelőre rendkívül nagy számú marhát hajtatott, a legelő egy részét majorsági földjéhez csatolta, és végül az uradalom új felmérésekor hitványabb, szikes vagy vízjárta teriiletet jelölt ki a legelő számára. Erről panaszkodtak 1813. március 5-én báró Wenckheim József földesúrhoz intézett panaszlevelükben a herényiek is: „A Berényi-páskum (legelő) az előbbeni földmérés alkalmatosságával sem telt ki oly bőven, mint a körül-belüí lévő helyeké. Hát azóta mennyi csonkulást szenvedett az házhelyek osztásával, a méltóságos uraság majorkertjével, szőlőnek és erdőnek elfoglalt plágákkal (területekkel), László-zugnak elvételével, sőt még mostan is mindennap sokféleképpen kisebbíttetik s romlik, még pedig a java vályug- és téglavetéssel, mi több, a Berényi-páskum . . . amellett, hogy kicsiny, legrosszabb is. Kivált nagyobb árvizek idején ... egyharmad része alig vagyon szárazon, az is csupa székből (szikből) áll Kerekiben, s mihelyt felmelegszik az idő, elvész róla a mező. Ahonnét utóbb a víz elapadt, a jószág felvágván, ismét nincs rajta semmi is úgyannyira, hogy alig vagyon a jószágnak csak fekvőhelye is . . "

m Hogy mily eredménnyel járt a panaszlevél, kitűnik a berényiek 1813. április 26-án írt, újabb könyörgőleveléből: „... Nagyságod tisztsége, nem tudjuk ugyan, mi okbul és mi végre ezen csekély s rossz páskumból is egy nagy darabot. . elcsóváztatni (mezsgyej el ékkel elhatároltatni) méltóztatott... A páskuumnak ilyetén darabolásából önként következik, hogy a barmainkat a legelőnek szűk volta miatt kénteleníttetünk elvesztegetni, mely ha megtörténik, vajon hogy tudhassuk mind a méltóságos uraságot, mind pedig a tekintetes, nemes publikumot is, mint eddig, híven szolgálni. . . Mindezeket alázatosan előrebocsájtván, de egyedül bizván Nagyságodnak már több ízben tapasztalt, ritka kegyelmességében, bátorkodunk mély alázatossággal leborulva könyörögni, méltóztassék minket kegyelmében venni, s ily sanyarú sorsunkon megkönyörülvén, minket kegyesen megszánni, és páskumunkat azon állapotba, melyben most esztendeje találtatott, kegyelmesen meghagyni."

33 A berényiek panaszának kivizsgálására a megye Bodoky Mihály földmérőt küldte ki. Bodoky az 1813. október 18-án írt részletes jelentésének a végén így foglalta össze a vizsgálat eredményét: „Ezek szerént a régi közös páskuumnak térsége a méltóságos uraság által a maga privát használására tett foglalások miatt az 1S00. esztendőtől fogva a mai időkig 1692 jugerummal (holddal) és 112 D ölekkel kisebbíterettZ'

34 b) Kaszálók és rétek A Békés megyei kaszálók jelentős része a puszták „aljasabb" (mélyebben fekvő) helyein, a Körös menti rétségek szomszédságában terült el, tehát állandóan ki volt 168