Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XV. NÖVÉNYTERMESZTÉS - 1. A megye termőföldje

A jármosökrök pásztorának minden ökörtől 12 krajcár, azonba élelmére minden ökörtől egy kenyér és fél font szalonna... A fejőstehenek pásztorának minden darabtól 14 kr. - Borjúpásztornak minden borjútól adatódik 9 kr. Kanászoknak. A számadó kanásznak fizetődik 20 Ft, 8 pár bocskor, minden hétre két kenyér és egy font szalonna. - A csürhésnek a gazdáktól rend szerént való tartáson kívül minden darabtól 3 kr és mindenestül 3 pár bocskor. Juhászoknak. Fejős juhásznak minden egy hétben egynapi.. . fejesen kívül készpénz 6 Ft., 2 pozsoni mérő búza, egy pár bakancs, ismét egy pár bocskor a mindennapi tartással. - A nyájjuhásznak mind téli, mind pedig nyári őrzéséért minden juhtól egy poltura, ruházatjára 6 Ft. - Kospásztornak minden kostul 3 kr, minden két kostul egy kenyér, minden kostul pedig egy esztendősön alul egy poltra és ilyetén 10 darabtul egy kenyér."

22 b) A pásztoremberek élete"

23 A pásztorok a közlegelőkön (páskumokon) és a pusztai legelőkön egyaránt ki voltak téve az időjárás viszontagságainak, nemegyszer élethalálharcot kellett vívniuk a haramiákkal és farkasokkal. 1770-ben ezt vallja egy dobozi pásztor: „Amidőn a víznek árja vagyon, a legelőmezőnket is azonnal el szokta borítani úgy, hogy a marháinknak hasig kölletik a vízben járni" és vele együtt a pásztornak is.

24 - Szilágyi Sándor vári gulyás 1786-ban ezt írja panaszlevelében: „Vári helységnek gulyása lévén, minden tehetségét arra fordította, hogy bárha lábainak a vízbe, sárba lett rothadásával is a gondviselésére bízott jószágot, aki mellett eleget éhezett, kár nélkül megőrizze, aminthogy a felesége aratásával keservesen keresett kenyéren meg is őrizte."

25 XV. NÖVÉNYTERMESZTÉS í. A megye termőföldje Markovicz Mátyás szarvasi pap 1748-ban így ír a megye földjéről: „(A mesében utazgatva, látsz itt) nagyon termékeny len-, kender-, árpa-, báza-, rozs-, köles-, lencse-, bab-, csicseriborsó-, borsó-, törökbúza- (magyarul kukorica-), különböző fajtájú és csodálatos nagyságú, kiváló uborka-, dinnye-, répa-, sárgarépa-, fokhagymaés egyéb konyhakerti vetemény-, vereshagyma-, felette nagy fejű káposzta-, saláta-, tyúktojás nagyságához hasonló szilva-, körte-, őszibarack-, cseresznye-, feketerizs(:magyarul czurok- (cirok-):) és más konyhanövény(termő) földet, természettől fogva oly termékeny szántókat, hogy nincs szükségük arra, hogy trágyával termékennyé tegyék hanem csupán évente egyszer felszántatván, a gazdának bőséges termést hoznak."» A megyének azonban nem minden része volt ilyen termékeny. A szeghalmi elöljárók például szántóföldjeikről 1770-ben ezt mondották: „Szántóföldeinknek fele székes (szikes) és vízállásos, terméketlen, amelyeknek sem szárazságban, sem esős időben hasznát nem vehetjük, mert esős időben székes voltuk miatt a vizek által elboríttatnak, szárazságban pedig kiszáradnak, másként is ezeknek némely aljasabb (mélyebb fekvésű) részeit az árvíz el szokta fogni. Egyáltaljában a földeket, ha hasznokat akarjuk venni, ugarozással kelletik élni."

2 Fényes Elek ezt írja 1839-ben: „Áltáljában Békés Magyarországnak leggazdagabb vármegyéje, s termékenységben vele csak Csanád és Torontál vetélkedhetnek."

3 11* 163