Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XIV. CSELÉDEK, SZOLGÁK, MEZEI MUNKÁSOK. PÁSZTOROK - 1. Cselédek, szolgák, szolgálók - c) A cselédek és szolgák sérelmei

A cselédek és szolgák magaviseletével kapcsolatban a megye számos rendeletet adott ki, hogy nem a kívánt eredménnyel, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy szinte évről évre megismételték. Csehfalvay Ferenc csabai főszolgabíró 1773. december 4-én ezt írta körlevelében: „A szolgák újesztendő napján kiáilván (a munkából), amint tapasztaltam, (azt, hogy a) gazdáknak kárával egy hetet flangérozással, (kóborlással), korhelséggel (henyéléssel), dombérozással (dorbézolással) töltenek el, nagyon szokásba vették, ~ de ezen magok károkra célzó illetlenséget éppen teljességgel el kell törleni. Adja is tudtára kegyelmetek nékiek, helységek háza eleiben egybenszólítván új esztendő első napján (őket), hogy... aki akar szolgálni, újesztendő (napján) és utána való napon ... szegődjön el, utána következendő napon pedig, azaz új esztendőnek harmadik napján korán okvetetlenül beálljon gazdájához. Hahogy pedig ezekben ellenkezők találkoznának, ha katonának valók, fogattassanak el, ha nem arravaló, dereseitessék. Muzsika, éjtszakai tilalmas órák után való kóborlás nékik tilalmaztatik, és aki szolga megirt napokon el nem szegődik akármely helységben, kegyelmetek által küldettessék ki a falubul!"

5 Legtöbb rendelet nem a cselédek és szolgák, hanem a cselédtartó gazdák érdekeit szolgálta. Néhány példa: 1775: „4. Mivel találtatnak oly állhatatlan szolgák is, akik nem várván szegődött esztendejéknek eltelését, gazdájokat elégséges ok nélkül elhagyni merészelik,... az ilyenek... megragadtatván, ha alkalmatosak lesznek, katonaságra adattassanak, aktk pedig erre alkalmatlanok, keményebb móddal is szolgálatra kénszeríttessenek. - 5. Ha nyári dolog idején a szolga beteggé teszi magát, vagy korhelsége (lustasága) miatt munkáját elromlatja, minden napra 14 krajcárja defalkáltasson (vonattasson le). 6. Akik nyári munkára téli üdőben előre pénzt felkérnek, és nyáron máshoz mennek dolgozni, az felvett pénznek bonifikációján (megtérítésén) kívül pálcával büntettessenek."

6 1804. szeptember 19.: „15. Minden cseléd a maga ruháját s ládáját, ha a gazda kívánja, nála tartsa, és azt sem atyjafiánál, sem másutt tartani szabad nem lészen. - 16. Cselédtől semmit a gazda híre nélkül megvenni, annyival inkább italért általvenni nem szabad, különben, aki ez ellen vét, mint orgazda, úgy fog büntetődni."

7 1811: „2. Semmi szolgálatra alkalmatos betyárnak passus más helyen való szolgálatkeresés végett ne adódjon. - 3. Ha pedig passus nélkül a helységből kimenvén, a nyarat másutt töltené, vagy idegen helyen szolgálatot vállal, többé lakosnak ne esmértessen, és hazajövetelével a helységből kifizettessen."

8 c) A cselédek és szolgák sérelmei A családok fő panasza az volt, hogy látástól vakulásig megállás nélkül hajtották őket, durván bántak velük, és bérüket nem adták meg. E tekintetben földesúr, urasági tiszt és módos gazda közt nem volt különbség. Ucza Máté kétegyházi lakos 1770-ben így panaszkodik földesura, Andrásy György ellen: „Tavai... állottam az úrhoz béresnek. Minthogy nem mondották, miért vagy mi okra nézve, hanem csak az úr önnőnmaga levonyattatott, úgy én is okát nem tudom, mért. Mivelhogy keményen megverettetett, múlt karácsonykor ott hattam szolgálatját." - Stibe Juon_ mácsai lakos vallja 1770-ben ugyanarról: „Engemet is megfogadván holnapszám szerént ... béresnek» Volt egy holnapra bírem 12 márjás. Szolgáltam pedig hat egész holnapig,... és noha már számtalanszor kértem magátul az úrtul, nem tudom, mi okra nézve azon hátralévő bérembe csak egy krajcárt sem vehetek tőle meg."

9 159