Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XIV. CSELÉDEK, SZOLGÁK, MEZEI MUNKÁSOK. PÁSZTOROK - 1. Cselédek, szolgák, szolgálók - b) Rendeletek a cselédekről, szolgákról és szolgálókról

„Az első ökrész béresnek, akire minden mezei dolgok bátran bízattathatnak, tartásával együtt fizetése 34 Ft. - A második, kevesebbet tudónak 26 Ft. - Harmadiknak 16 Ft. - 12 vagy 13 esztendős ostorosnak tartás(ával) 10 Ft. - Kocsisnak vagy lovásznak ruházatjával és tartásával 20 Ft. - Ruházat és tartás nélkül 50 Ft. - Egy szobalánynak ételével 20 Ft. - Egy szakácsnénak, sütést és főzést jól értő szakácsnénak 28 Ft. - Közönségesen főzőnek ételével 20 Ft. - A kenyérsütésnél egyebet nem tudó szolgálónak 16 Ft. - Konyhaszolgál ónak 10 Ft."

2 b) Rendeletek a cselédekről, szolgákról és szolgálóktól A megye rendeletei a földesurak és az „adófizetők", főleg a módosabb parasztság érdekében meg akarták akadályozni, hogy a zsellérek szolgálat nélkül (betyárként) éljenek, a limitációban megszabott bérnél többet kérjenek, vagy más vidéken keressenek munkát. A gazdák leggyakoribb panasza az volt, hogy a béresek és szolgák csak a megszabottnál magasabb bérért hajlandók elállni. Egy ilyen panasszal foglalkoztak a rendek a megye 1772. június 15-Í közgyűlésén. „Megyénkben lévő helységek lakosinak sajnos panaszibul megértvén, hogy a béreseknek és szolgáknak esztendőbéli bére és füzetese (általuk) esztendőnként feljebb emeltetik, s máris annyira megszaporodott, amennyit a gazdák valóságos károk nélkül ki nem fizethetnek, mégis áztat, mivel egyébként szolgákat nem kapnak, kénteleníttetnek megígérnyi. - Valaminthogy pedig az ilyetén szolgák bérének meghatározás nélkül való felemelése az adót fűzető népnek valóságos elerőtlenétése nélkül meg nem eshetik, úgy mi ezen sérelmét adózó népünknek megorvosolni és tőle jövendőre is eltávoztatni kévánván, ez mái közgyülekezetünknek alkalmatosságával a szolgák esztendőbéli füzetese eránt. . . rendelést tettünk."

8 A rendek ez évben szabályozták a szolgák, szolgálók és csedédek évi fizetését és szegődésük módját és feltételeit. „1. ... Legközelebb következendő 1773. újesztendő napjától kezdve már ezután megmásolhatatlanul a szolgák, úgy a szolgálók harmadnap alatt a gazdákhoz szegődjenek el, akik szolgálni akarnak, - és ridegül, kit másképpen betyárnak neveznek, az helységben a bírák lakni ne engedjenek. 2. Szolgák, kik magoknak harmadnap alatt gazdát nem keresnek, és el nem szegődnek, helységbéli bírák által fogattassanak meg, és Gyulára tömlöcben (:mínt tekintetes, nemes vármegyének rendelését megvetők:) küldessenek, kik közül is, akik alkalmatosoknak fognak találtatni, azok a nemes gyalog regementben adattatnak; akik pedig nem arravalók lesznek, érdemlett büntetések után a tekintetes, nemes vármegyéből ki fognak tiltatni; - úgy nemkülönben a szolgálók, akik három nap alatt eí nem szegődnek, ha vidékiek, a bírák által a helységből kiküldettessenek; ha pedig a helységből valók, és atyjaik vágynak, menjenek haza, de ridegül ne légyenek. 10. Amely gazda ridegeket, holmi szolgálat nélkül való csavargókat háznál vagy szállásán fog tartani és titkolni, valahányszor az olyasban tapasztaltatik, mindenkor 12 forintokra elkerülhetetlenül büntettetik. 11. A szolgáló cselédek gazdáiknál kitöltvén szegődött idejeket, ha helyben meg nem maradnak, tehát tett szolgálatoknak mivoltáról a gazdáktól levelet végyenek, különben sem ezen tekintetes, nemes vármegyebéli, sem szomszéd vármegyebéli gazdáknak nem lészen szabad befogadni. Ügy ellenben 12. Keményen parancsol tátik az helységbéli gazdáknak, hogy vidékről jött semminemű cselédet bé ne merészeljenek fogadni, de sőt ha olyas magát valakinél jelentené, tartozik kiki a bírónál megjelenteni, a bíró pedig megfogatni és tömlöcbe küldeni." A rendelet 3-8. pontja a szolgák és cselédek bérének limitációját tartalmazza, mely szerint a gazdáknak cselédeikkel meg kell alkudniuk.

4 158