Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)
B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XIV. CSELÉDEK, SZOLGÁK, MEZEI MUNKÁSOK. PÁSZTOROK - 1. Cselédek, szolgák, szolgálók - a) Limitációk
b) A városban létező 19 censualis [bérbe adott] házak .. . 950 Ft c) Két industriális kertek .. . 100 Ft d) A bolt- és sómérést földesúri jogok... 7 000 Ft e) Malomjogért 51 liszt- és 2 olajmalom után..." 17 500 Ft f) 2 szárazmalom 2 000 Ft g) Az országos és heti vásárok királyi kisebb haszonvételéért ahhoz tartozó 50 holdnyi vásártérrel együtt 20 000 Ft h) A posta jobb fenntartására engedett földekért 600 Ft í) Majo rsági föl dek stb. 39 600_Ft És ekként öszvesen ezüstben 314 109 Ft A Vészei-szigeten lévő szőlő az eddig is használatában volt evangélikus egyháznak Őrök emlékül népnevelési célokra ingyen engedtetik által, s hasonló célokra a város körül lévő majorságos földekből a római katolikus egyháznak is 3, az óhitű egyháznak pedig 1 holdakat 1100 D ölével kihasítani a város köteleztetik. Az egyházi pártfogói jog gyakorlatának átruházására nézve pedig azon alapítványokon kívül, melyek már eddigelő 2 szárazmalmok, 3 holdnyi szőlőskert, teljes jókarban álló templom és paplak tekintetében az uraságok által tétettek, még 2000 ezüstforintok alapítványi pótlékul a városnak akként fognak átadatni, hogy valamint a pártfogói jogok, úgy annak terhei is annakutána a várost illessék . . ." 10 XIV. CSELÉDEK, SZOLGÁK, MEZEI MUNKÁSOK, PÁSZTOROK Már a megye újratelepülésekor a lakosság egy része jobbágy-, más része házas vagy hazátlan zsellérsorból indult el. Idők folyamán egyfelől az úrbéri földek összevásárlásából, bérletekből, kupeckedésből, uzsorából néhány jobbágy meggazdagodott, másfelől az úrbéri földek többfelé osztódása, elemi csapások folytán sok jobbágyfiú lépett a zselléresedés útjára. Közülük, de főképpen a rohamosan szaporodó, nincstelen zsellérek közül kerültek ki a szolgák, szolgálók, a mezei munkások és a pásztorok, akik az uraság, a község, a pusztabcrlők és a módosabb gazdák szolgálatában keresték meg kenyerüket. De folyton nőtt a munka nélkül henyélő „betyárok", a passus nélkül kóborlók, a koldusok és az akkori rend törvényeivel valamiképpen összeütközésbe került bujdosók száma is. 1. Cselédek, szolgák, szolgálók a) Limitációk Elsősorban a földbirtokosok, pusztabérlők és nagygazdák érdekeit szolgálták az ún. limitációk, melyekben a vármegye rendéi időnként megszabták a cselédek, szolgák, szolgálók, mezei munkások és pásztorok bérét.. A megye legrégibb ilyen limitációja 1724-ből való. „Esztendős szolgáknak (évi) fizetése. Ugyan jó kocsisnak 26 Ft. - öreg béresnek egész ruha szokás szerint: szűr, dolmány, nadrág, sallavárdi (vászon nadrágféle), süveg, két (pár) fejérnemű, egy csizsmát és elegendő bocskort kap, (ezenkívül pénzt) 8 Ft. - Egy jó főző szolgálónak ruha nélkül csak éppen pénzt 16 Ft." 1 Az 1781. évi limitáció már jóval bővebb. Részletek: 157
