Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XI. A JOBBÁGYSÁG KATONAI TERHEI - 5. Katonai szekerezés - d) A németek verik a szekereseket - e) A lakosok számtalan vonómarhája és szekere pusztult el - f) A lakosság ellenállása

(fogadtatván el), Lúgosig kintelenítettünk hajtani, holott is fáradságunkfért jutalmunkat minden böcsülettel megkaptuk, de ezentúl Lugosrul mind a kettőnknek egy-egy hordó lisztet kelletett felraknunk, és Temesvárra vinnünk. Odaérkezvén, a lisztet a proviantházhoz (élelemraktárhoz) bé is adtuk. (Amidőn) ezen fuvarért kifizetésünket sürgetnénk, jóllehet lovaink immáron egészlen elfáradtak, pálcáknak, számtalan ütéseivel. ., kénszerítettünk, hogy bagázsiát (katonai poggyászt) viszontag Temcsvárrul vigyünk. Ezt kéntelenségbül megcselekedvén, amellett, hogy azon fuvarunkat meg nem adták volna, történe, azmidőn Rikás (a Temes megyei Rékás) nevezetű helységben beérkeztünk, hogy lovainknak eledele nem lévén, az káplár által egy udvarban, azhol is széna elegendő volt, az bagázsíával behajtattunk, s onnét - csak egy fertályóra elmúlván -, holott kivont fegyverrel állt vala a strázsa, mindazonáltal... lovainkat szerencsétlenül ellopták. Ez megtörténvén, megszólítván az istrázsát azon szóval: Ki vitte el? - Nem tudja. Más, kihez folyamodtunk volna, nem lévén, elbocsáttattunk igyefogyott állapotunkban."

59 d) A. németek verik a szekereseket A német katonák gyakran szidták, ütötték-verték a szekereseket. Egy. békési konduktor (száüitmánykísérő) 1788. november 7-én így vallott: „Amidőn . . . szénájokat az pékeknek általolvasták volna, egynehány porciókat azokbul a pékek hibádnak, vagyi« peniszcsnek találtak. Egy szegény öreg, mintegy 60 esztendős ember azokbul a kihánt porciókbul a javát kiszedvén, új porciókat igyekezett belőlük kötni, és éppen, amidőn kötözgette, néki ment nagy haraggal az alpék. Keményen hátba ütögette egy báromujjnyi vastagságú bottal, hogy a szegény öreg majd leroskadt. Másodszor ismét... nekiment az bottal, és keservesen vállba ütötte ... Másnapra kelvén. .. egy ifjú legénynek, kit Tóth Pálnak nevezni hallott, három porcióval heános volt a szénája, s áztat az .. . szekéren levő maga szénájábul akarta kipótolni és felkötözm. Mikor éppen kötözgette, rajtajött a főbb pék. S mutatván néki a kazalt, hogy mindjárt menjen a kazalra, valameddig csak érhette,. . . mindaddig ütötte s verte őtet. Amidőn pedig Tóth Pál már a kazalon volt, elkeseredett, hogy őtet egy német minden ok nélkül annyira megverte, ilven szókra fagadott: -Kutyateremtettét! Engemet a német minden ok nélkül ver, holott énutánam él, kél és fekszik. Mind kenyeret, mind szénát a szegény parasztember ád neki. Hogy a német pék a teremtettét meghallotta, újra szörnyűképpen megharagudott, és elvetvén pálcáját, kalapját, köpönyegét, kírántá kardját,és úgy mezételen karddal rohant Tóth Pál ellen, de karddal el nem érhette."

60 e) A lakosok számtalan vonómarhája és szekere pusztult el A csabaiakat ért károsodásról készült kimutatás szerint 1787. október 1. és 178Ä. november 1. között „ezen szekerezések alkalmatosságával a fölösleges hajházás miatt kidöglöttek 50 lovak, ellopattattak 73 lovak. Semmi részbül nem bomfikáltattak (nem kárpótoltattak)." 1788. november 1. és 1789 október 1. között 40 lovuk és 3 ökrük pusztult el, 2 lovuk hasznavehetetlenné vált, 4 lovukat ellopták. Két év alatt tehát a csabaiak vesztesége 169 ló és 3 ökör volt. Egy másik kimutatás szerint 1788-ban 50 szekerük veszett oda.

61 f) A lakosság ellenállása A török háború idején a szakadatlan hajsza kimerítette a lakosságot, Hiábavaló volt minden panasz. Hasztalan panaszolta el a két körösladányi lakos is társai nevében 1789. május 22-én sorsukat az alispánnak: „... A rajtunk általménő transenna miatt sokszor a bétévő falatunktól sokan közülünk megfosztatunk, a gyakori számos 146