Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - X. A JOBBÁGYOK KÖZTERHEI - 1 . Az adófizetés - e) Az adóhátralékok behajtása

más sátoros innepekre vagy első májusra majálisfák által valók, avagy(hogy bár-) miképpen és (bár)mímódon pénzt öszveszerezhessen, kicsalhasson valaki, mégszűnjenek teljességgel, elkerülhetetlen büntetés alatt, (akár) mesterek (tanítók), deákok, akár muzsikusok légyenek."

14 Hergécz Imre csabai főszolgabíró 1785. április 30-i kurrensében a költséges temetéseket tilalmazza: „Temetések alkalmatosságával az haszontalan költségeknek eltávoztatására (a jobbágyok) minden eszemiszomtól (:amelyet ők tornak nevezni szoktak:) magokat megtartóztassák."

15 - Egy 1822. szeptember 22-Í keletű körlevél a hosszú ideig tartó lakodalmakat kárhoztatja: „A lakosok a lakodalmak tartása alkalmatosságával abban négy-öt napokat is eltöltve,.. . végtelen adósságokba verik magokat, azonkívül tehetetlenek lesznek mind a királyi, mind a földesurasági adónak lefizetésére, erre való nézve meghagyatik, hogy... 48 órán túl senki ne merészeljen házánál muzsikát és lakodalmat tartani... Amely háznál 48 óra múlva is folytatódna, mind a házigazdát, mind a násznagyot, úgy muzsikásokat az áristomba behajtsák."

16 Nyilvánvalóvá vált, hogy a lakosság nem kis része nem is akar adót fizetni. Ezekről ezt írja Tomcsányi főszolgabíró 1827. április 10-i körlevelében: „Minthogy pedig tapasztalásból tudva van, hogy sokan a lakosok közül olyanok is találtatnak, akik nemcsak az idei tartozásokból semmit bé nem adtak, de a múlt esztendőre is tartoznak, szorosan megkívánom, hogy az olyanoknak neveik nékem Írásban mennél elébb béadattassanak „hogy azokon példát mutatni lehessen . . . Sokan semmi porciót fizetni nem szeretnének, mint valamely nemes emberek, ami pedig képtelenség "

i7 e) Az adóhátralékok behajtása Szép szóval A hatóságok olykor szép szóval próbálták a lakosságot az adófizetésre rábírni. Tomcsányi főszolgabíró 1822. november 8-i kurrensében ez áll: „Minekutána egy esztendő elf olyasa nem kevés idő, minden lakos kétkezi munkájával,. . . egyik vagy másik jószágának eladásával naponként kevés pénzéhez juthat, a maga szájátul, borítaloktul vonja el költségét, és minden vasárnap a helységek házainál ülő porciószedőnek az adójában tehetsége szerént fizessen ... A porciószedők egész esztendőben vasárnapokon a helységházánál találtassanak, akár fizet valaki valamit adójában. akár sem ... És a porciószedő az adózó néptül akár krajcáronként, garasonként vagy forintonként fizetni fog, azt bevenni, beírni... köteles lészen."

18 A hivatalos eljárás megtagadásával Tomcsányi főszolgabíró 1819. március 3-i körlevelében azt tanácsolta az elöljáróknak, hogy az adóhátralékosnak semmiféle ügyét ne intézzék mindaddig, míg hátralékát be nem fizette: „(Az adóhátralékosokat) azzal is lehet engedelmességre bírni, hogy p. o. akinek panasza van, jusst vagy egyebet keresne, vagy aki házat, szőlőt vagy egyebet elad, dolga és vétele mindaddig fel ne vétettessen, míglen az adóját le nem fizeti."

19 Ugyanő ezt írja február 6-i kurrensében: „Vannak olyanok, akiknek katonaíiaÍk(at) szabadságra vagy örökös megszabadulásukat kérik, vannak, akik passusokat váltanak, vágynak peresek, exekúció alá rendeltettek... Mindezeknek az adójok feledékenységbe ne menjen, hanem az ilyetén alkalmatosságokban azonnal elégtételre megszólí itassanak."

20 Keresetük elszedésével A főszolgabírók az elöljárók lelkére kötötték, hogy ha a lakosoknál pénzt (napszámbért, vásáron kapott vagy bármily más összeget) sejteneík, adóba szedjék el tőlük. A mézért, gyapjúért, kosért a helységházához érkezett összegekből vonják le az ílle119