Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - IX. A JOBBÁGYSÁG ÚRBÉRI TERHEI - 4. A robot - c) A romot körüli visszaélések és panaszok

előbb letöltvén napszámijokat, annaikutána szomszéd határokra kenyérkeresés végett elmehessenek, - különben még (míg) kiki le nem tölti napszámiját, máshova munkára el nem fog bocsájtatni."

32 - Hivessi András ispán egyébként annyira ment fenyegetődzésében, hogy 1813. február 21-i kurrensében még a zsellér házigazdáját is megfenyegette: „Tudtokra adatik a lakosoknak, hogy amely gazda a maga házához zsellért befogad, ha a zsellér a napszámját le nem szolgálja, akkor a házigazda fog kénszeríttetni érte leszolgálni a napszámot."

33 c) A robot körüli visszaélések és panaszok Nem volt a megyében oly uraság, aki ellen törvénytelen robotoltatás miatt panaszt ne emeltek volna. Valamennyiük közül a legemberftelenebb az erőszakáról hírhedt Andrásy György őrnagy, kétegyházi földesúr volt, aki megállás nélkül hajtotta jobbágyait robotra. Mint Tyimoki János kétegyházi bíró vallja 1769

j

ben: ,,A munkának sem rendé, sem szünete nincsen. Nem tekintvén sem innepet, «era pedig szántásnak, kapálásnak, vetésnek, aratásnak, nyomtatásnak idejét, a szegénységet szüntelen, valameddig csak a magáé általok bé nem takaríttatik,. .. hajtogatja, annyira, hogy sokszor a szegénységnek a kölesét és kukoricáját - ideje nem lévén elébb betakarítani - az fagy is ott éri, amelyet mivel már sokan nem szenvedhettek (tűrhettek), ami kevéskéjek megvolt, meg akarván tartani, s kegyetlensége miatt nem mervén senkinek panaszolkodni, elszöktek."

34 - Szakán László kétegyházi lakos szerint „Pestre, Budára borokért ingyen hajtja (őket). Ha nem mehet valamelyik, vereti, kínoztatja. Ha valaki két-három napi munkáját elmulatja (elmulasztja), két-három héti dologgal pótolja. Még csak kenyérért sem mer a szegény ember hazamenni, mert ha ott nem találja, azonnal pálcáztatja."

35 Szekán Lukács kétegyházi bíró részletesen felsorolta a marhás gazdák 1768. évi robotjait: „1. Az 1768. esztendőben télen malomnak való fát vágatott az uraság a keszői erdőn. Azon a favágáson egy hetet kellett tölteni minden gyalog lakosembernek, a marhásoiknak pedig hármot (a fa) behordásával. 2. Kikelvén az üdő, minden marhásemb érnek egy egész hétig kölletett szántoni (egy) folytában zab és árpa alá. Ott volt egy hétig az én ekém is, azután tengeri alá ismit négy napig köllött szántoni mind énnékem, mind a többi marhás gazdának. 3. A szántás után hajtatott az egész helység Szenttamásra csapszék- és istállócsinálásra, fa- és tövisvágásra, mely munka négy s több hetekig is tartott. 4. Azután következett a taksaszína kaszálása .. . Egy-egy bogla volt kiadva minden gazdára, akár gyalogszeres, akár szekeres gazda volt, mely munkában minthogy Szenttamáson köllött kaszálni s oda kétszer járnyi, tudniillik kaszálásra és föltakarításra, könnyen számíthat velem együtt minden gazda hét napot, megtartván egy napot az odamenetelre. 5. Csakhamar ismit az árpakaszáláson egy napot, a föltakaíritásán pedig két napot köllött egész helységnek tölteni, és nem volt szabad senkinek regveli hajnaltul fogva egész esthajnalig is hazamennyi. .. 6. Azután ismit Szentandrásra köllött mennyi színahordani minden marhás embernek, és egész betet töltöttünk (ott). Visszajövet singfát köllött hoznyi mindennek. Kaikucson pedig a színahordásban ismit egy napot köllött töltenünk mindnyájunknak ... Ezen munka azért is esett terhesebben, hogy az ekétül hajtottak el bennünket, és (a) szántást főben (félben) kölletett hadnyi. Ezeken kívül is sokféle szolgálatot köllött holy egy, holy két s több napakon tenni mindnyájunknak,... de azt számban már nem adhatom. Csak a Katusa malma csinálása mellett is nyári munkának idején egyfolytában egész hétig kelletett ott lenni