Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - IX. A JOBBÁGYSÁG ÚRBÉRI TERHEI - 1. A cenzus - 2. A kilenced - a) A gabona kilencedelése

Már egyszer publikáltattam, hogy ha mindent porrá égetnek, ha akárkinek akárn;tnnyi kárt tesznek is, egy hold föld sem megy vissza, őfelsége, fejedelmünk a szert (az ügyet) meg fogja vizsgáltatni. Ha ítél valamit többet a gyomaiaknak, azt az uraság főhajtással és engedelmességgel el fogja fogadni, és annak engedelmeskedni kész. Ha tehát nyernek valamit, az az ő szerenoséjek, de ha ott sem nyernek, akkoron fennmaradna még a földesúr kegyessége. Ehhez járulni sohasem késő, ha az ember ember, de ha gyújtogató, kártevő, akkor csak magának tulajdonétsa a nép, hogyha tulajdon atyját (ti. a földesurat) maga ellen felgerjeszti, és a kegyelemre számot nem tarthat. Mentől békességesebben viselik magokat, annál többet remélhetnek mindenütt, - mentől nyughatatlanabbak, annál több rosszat, mert erőszakkal, tűzzel, gorombasággal egy hold föld sem fog visszamenni."

39 IX. A JOBBÁGYSÁG ÜRBÉRI TERHEI* A földesúrtól kapott földnek a jobbágy csak birtoklója volt. A föld (jobbágytelek, illetve annak hányada) után cenzust fizetett, kilencedet és konvháravalót adott, és szolgálatokkal tartozott. 1. A cenzus Minden jobbágy és házas zsellér a belső telek (házhely) után cenzus (füstpénz, házbér, esztendei bér) címén évenként 1 forintot fizetett. 2. A kilenced A belső telken (házhelyen) termő kerti vetemények, a belső telek kiegészítésére kapott rét és a külső telekhez tartozó rét és kaszáló termése kivételével a föld minden terményéből, valamint a bárányokból, gidákból és méhkasokból kilenced járt a földesúrnak. A kilenced kivételét kilencedelésnek nevezték. A nép a kilencedet dézsmának, dézmának, a küencedelést dézsmálásnak is nevezte, azonban tulajdonképpeni dézsmát (püspöki tizedet) a megyében nem kellett fizetni. A váradi püspökség ugyan 1724-ben megyénkben is megkísérelte a tízed szedését, azonban az akkor még alig lakott megye püspöki tizedét Harruckern megvásárolta a váradi püspökségtől, s így a megyei lakosság ment volt annak fizetése alól.

2 a) A gabona kilencedelése A küencedelést mindkét fél bizalmatlansága kísérte. Kölcsönösen attól tartottak, hogy a másik fél csalni fog. Ezért a földesurak állandóan változtatták a dézsmaszedés módját, a jobbágyok a kilencedelők visszaélései ellen panaszkodtak. 1731-ben a megye tanúkat hallgatott ki arra vonatkozólag, hogy az egyes községekből hányan mi okból szöktek meg. Gellén István békési főbíró így vallott: „Békésről többen elmentek. . . mert súlyosan dézmál az dominium (uradalom), azmint hallhatatlan volt még eddig, hogy egy szekér árpábul 56 véka gyűjjön, de az tavalyi dézmás uraimék annyira írták ... A sarlópénzt pedig illetlenül szedte, úgyhogy az