Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - VIII. A BÉKÉS MEGYEI JOBBÁGYSÁG - 12. Panaszok az úrbéri földek elvétele miatt - a) Andrásy György kétegyházi földesúr földfoglalása - b) Az új felmérés miatt elégedetlenkedő öcsödiek lecsendesítése

tömlöcébe küldöttek be őket. A zsellérek ekkor „csoportosan és borzasztó lármával az uraság és a helység házaira menvén, fogolytársuknak kiszabadítása eszközi ésit sürgették, efelett a bírákat a helységházábuli kivetésivel és húzatásival és mocskolódó szavakkal fenyegetni nem iszonyodlak, mely miatt magukat több tanácsbéliek az helyaégházátHl elvonni kénteleníttettek is" Békés vármegye bünfenyítŐ törvényszéke 1838. május 17-én Pusztai Ádámot egyévi, vasban, közmunkában eltöltendő rabságra és a dolgozóházra fordítandó 60 pengőforintoknak fizetésére ítélte, Krausz Pált 1 év hasonló rabságra és 20 Pft fizetésére, Pusztul Andrást és nemes Zalay Ferencet félévi rabságra és 20 Pft-ra. 3 főt 3 hó rabságra és 10 Pft-ra, 4 főt 1 hó rabságra, 6 főt 30-30 pálcára, a többi vádlottat pedig kemény dorgálásra ítélte.*

5 12. Panaszok az úrbéri földek elvétele miatt Az osztrák örökösödési háború (1740-1748), a hétéves háború (1756-63), majd az 1787-91. évi török háború, végül a francia forradalom és a napóleoni háborúk idején (1792-1815) nagy keleté volt a magyar mezőgazdasági terményeknek. A földesurak arra törekedtek, hogy minél több búzát, zabot stb. küldhessenek az osztrák piacra. Még a viszonylag alacsony osztrák piaci árak mellett is ez jobb üzletnek bizonyult, mint az úrbéri gazdálkodás. A földesurak tehát azon voltak, hogy bármily eszközökkel is növeljék majorsági gazdaságukat. Nem osztottak tehát többé úrbéri földet a jobbágyok között, sőt élve azzal a lehetőséggel, hogy a földet újra felmérethetik, a jobbágyoknak kevesebb és rosszabb földet adtaik ki. Pedig a nemzedékről nemzedékre osztódó jobbágytelkek amúgy is mind kisebb földre, végül is zsellérsorba szorították a jobbágyfiúkat. A földesurak a szegényedő jobbágyságtól törvény ellenére túlzott robotot követeltek, a zselléreket pedig arra kényszerítették, hogy a megye által túl alacsonyra szabott napszámbérért dolgozzanak. Ez a korszak tele volt a szegény parasztság panaszával, megalázkodó földkérésével és elégedetlenséggel. , a) Andrásy György kétegyházi földesúr földfoglalása Andrásy György kétegyházi földesúr kényeikedve szerint foglak el jobbágyai földjéből. Simonka János kétegyházi lakos 1768, évben tett vallomása szerint földesuruk „most tavasszal a tavaszi alá való nyomásokbul is mintegy 300 köbölnyi vetés alá való földjöket elfoglalta, melyre való nézve a szegénység a kaszálóbul egy darabot feltöretni, s csak ebben az hétben (május 3. hetében) kukoricát vetni kénteleníttetett."

35 1770-ben Szelesán Lukács kétegyházi bíró így vall: „Az egész helységtül elvette az úr a szántóföldeket, melyekbül őfelsdginek porciót (adót) füzetünk. Elvett földben (az elvett földbe), egyben vévén szántóföldeinket, melyben árpát és kukuricát szoktunk vetni avval, akit az uraság... az idén elkompolt (hancsikkal elhatárolt) kaszálónak a helység határábul, abban is könnyen belyémenne, ha mind felszántódnék, 700 köböly búza,... úgyhogy már szántóföldünk csak alig lévén, külső pusztára kenteiének leszünk szántani mennyi. . Z'

36 A megye százszámra hallgatta ki a tanúkat, de Andrásy őrnagy, kétegyházi-vári földesúr földfoglalása ellen semmit sem tudott tenni. b) Az új felmérés miatt elégedetlenkedő ócsödiek lecsendesítése Az 1771-72. évi urbáriumok VII. punktomának 19. szakasza úgy rendelkezet* hogy „az uraság által elváltözta(ta)ndó földek és rétek helyett más: annyi számmal, minéműséggel és termékenységgel hasonló földek és rétek a jobbágyoknak fognak 103