Kristó Gyula: Olvasókönyv Békés megye történetéhez I. A honfoglalástól 1715-ig - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 1. (Békéscsaba, 1967)

I. A nemzetségtől a vármegyéig

Mén-Marót biáari vezér ellen. Ennek a hadseregnek ösbő meg Vélek lettek a kapitányai és vezetői. Ezek a szigetről nekiindulva, a homokon keresztüllovagoltak, majd a Bőd-révnél áthajóztak a Tisza folyón. Innen tovább lovagolva, a Kórógy (Couroug) vize mellett ütöttek tábort. Ott a székelyek, akik előbb Attila király népe voltak, Ösbőnek hírét hallva, békés szándékkal elébe jöttek, s önként kezesül adták fiaikat különféle ajándékokkal. Sőt ösbő serege előtt első hadrendként indultak Mén-Marót ellen harcba. A székelyek fiait azonnal elküldték Árpád vezérnek, s ők maguk elöljáróban a székelyekkel MénMarót ellen lovagoltak. A Körös (Cris) folyón a szarvas-halomnál (Ceruino Monté) átúsztattak, s onnan tovább lovagolva a Tekerő (Tekereu) vize mellett ütöttek tábort. . . Anonymus: A magyarok története, 13. század eleje. Kiadva: SRH I. 70., 101-103. old. Latin. Pais Dezső (Györffy György szerk.: A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. Kortársak és krónikások híradásai, Bp., Gondolat, 1958., 116-117., 132. old.) fordítása. - Békés megyének az írott források megjelenése előtti történetét, Békéscsaba és - tágabb értelemben - a megye régészeti emlékeit frappáns rövidséggel Banner János (Békéscsaba területének története a legrégibb időktől a magyar honfoglalásig, Körös Népe I., Békéscsaba, 1956., 9-30. old.) foglalta össze. Legújabban az orosházi monográfia (Nagy Gyula szerk.: Orosháza története, Orosháza, 1965.) „Orosháza földjének története" c. fejezetének dolgozatai (Kalicz Nándor: Orosháza és környéke az őskorban, 93-102.; Mócsy András: Korai római korszak, 103-113.; Bóna István: Későrómai és népvándorlás korszak, 114-135.; Dienes István: A honfoglaló magyarok, 136-174. old.) a kérdést részletesen tárgyalják. Anonymus - III. Béla király (1172-1196) névtelen jegyzője - forrásértékét illetően, éppen a békési vonatkozások kapcsán, már Karácsonyi János (Békésvm. tört. I. 36. old. 1. jegyz.) helyesen foglalt állást: „A névtelen elbeszélése.. . csak rege, s csupán földrajzi becse van." Hogy Anonymus Gesta-ja a tárgyául választott honfoglalás regényes elmondásában nem megbízható és szavahihető történeti forrás, azt nagy apparátussal Györffy György fejtette ki (Krónikáink és a magyar őstörténet, Bp., 1948., 108-124. old.) és foglalta össze (A magyarok elődeiről és a honfoglalásról . . . , 95. old.). Maday Pál (Anonymus Körösközre vonatkozó adatai a Gesta Hungarorumban, Körös Népe II., Békéscsaba, 1957., 5-14. old.) csokorba szedte a névtelen jegyző Körösközzel kapcsolatos adatait, értékelte azokat, de nem alkalmazott kritikát, és - tévesen - hiteles, megbízható műként kezelte Anonymus Gestaját. A legújabb kutatások Anonymust II. András győri püspökével, Péterrel azonosítják, s bizonyítani igyekeznek, hogy P, mesternek a Békéssel szomszédos Zaránd megye volt a szűkebb hazája, s hogy ez magyarázza szerzőnk alapos topográfiai tájékozottságát a Tiszántúlon. (L. ifj. Horváth János: P. mester és műve, Irodalomtörténeti Közlemények, 1966., 50., 52. old., illetve Sólyom Károly: Üj szempontoK az Anonymus-probléma megoldásához, uo., 77. old.)