Kristó Gyula: Olvasókönyv Békés megye történetéhez I. A honfoglalástól 1715-ig - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 1. (Békéscsaba, 1967)

III. A nemesi vármegye

gyulai uradalmat kizárólag azért, hogy György őrgróf békési-zarándi birtoklása e területeket Szapolyaival szemben II. Ulászlónak biztO' sítsa. 19.... Meggondoltuk és sokszor meg sokáig elménkben forgattuk György brandenburgi őrgrófnak irántunk, gyermekeink és országaink iránt tanúsított nagy szeretetét és azon fáradalmakat meg költségeket, melyeket, mióta állandóan mellettünk van, - magát és vagyonát nem kímélve - elviselt. Hozzájárul ehhez, mégpedig nem jogtalanul az is, hogy őt, mivel szeretett édes nővérünktől született, hozzánk a rokonság és vér köteléke fűzi. Mindezeket jól tekintetbe véve, nem akarjuk megszegni az ország azon törvényét, mely egyebek közt tiltja, hogy Magyarországon külföldieknek örökségeket adományozzunk, s nem is szegjük azt meg, mert hiszen őméltósága a fent kifejtett okoknál fogva külföldinek és idegennek nem tartható .. . II. Ulászló király oklevele, 1510. márc. 22. Kiadva: GyO 56-57. old. Latin. Karácsonyi János (Békésvm. tört. I. 68-69. old.) fordítása. - Ez a körmönfont és hamis okoskodás teremtette meg a jogi alapot arra, hogy Mátyás király é-s-a Corvinok gyulai uradalmát Brandenburgi György kezére lehessen játs^-mi.. György őrgróf - a bárói párt illusztris tagja - a Békés megyei főispánság állandó követelője és aspiránsa lett. Ez folytonos torzsalkodást szült közte, a báró és a megye hatalomra éhes köznemesei között. Ezzel kapcsolatos, hogy a köznemesség politikai jellegű összejöveteleinek, a megyegyűléseknek színhelye, azaz a tulajdonkénpeni megyeszékhely — az ősi székváros, Békés mellőzésével - 1514 táján Berénybe, majd 1524 körül a nemességlakta, a gyulai (Brandenburgi György kezében levő) uradalmon kívül, eső Kamutra helyeződött át. A 15. század végén, a 16. század elején rohamosan rosszabbodott a jobbágyság helyzete. A jobb ágy terhek fokozatos növekedése mellett veszélybe került a parasztságnak a 13-14. század fordulóján osztályharc által kivívott és a 14. század folyamán élvezett szabad költözési joga is. 1488-ban a földvári földesúr, Pozsgai Gáspár és a földvári bírák érzékenyen megsértették e jogot, amikor egy Bodzásra és egy Medgyesre költözni szándékozó jobbágy számára megtiltották az eltávozást, jóllehet a földi'ri lefizették. A jobbágyok mégis elszöktek, fellázították a szomszédos Gerendás, Sopron, Apáca, Bodzás, Medgyes és Bánkuta falvakat. A felfegyverzett parasztok Földvárra támadtak, ott a bíró házát feldúlták, az egyetlen ellenállót lándzsával