Kristó Gyula: Olvasókönyv Békés megye történetéhez I. A honfoglalástól 1715-ig - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 1. (Békéscsaba, 1967)

III. A nemesi vármegye

is) korlátozó király teljes mértékben saját akaratát érvényesíthette a gyulai vár általa kinevezett vezetői révén. A megyei köznemesség - saját szemszögéből nézve jogosan láthatott ezen intézkedésben saját hatalma, a nemesi vármegye évszázados épülete ellen irányuló támadást. Nyilvánvaló: a haladás útját a királyi rendelet vázolta fel, a köznemesség tiltakozása reakciós, retrográd jellegű volt. Mátyás reformja azonban rövid életűnek bizonyult: éppen a Mátyás által felemelt Kinizsi Pál semmisítette meg a Békés megyére vonatkozó rendeletet; Szlavóniába űzte Corvin Jánost, János herceg távollétében megszerezte megyénk főispánságát, és visszaállította a vármegyei tisztikart. Corvin János - nagykorúvá válásakor — a gyulai uradalom teljes jogú birtokosa lett. Az addig sértetlenül megmaradt, sőt még inkább növekedésen is átesett Békés megyei birtoktestek csökkenésnek indultak. A parasztság helyzetének 15. század végi rohamos romlása, a bárói-köznemesi pártok csatározásai kapcsán a békés termelőmunka feltételeinek hiánya, a refeudalizációs, röghözkötő tendenciák erősödésével együtt a városi fejlődés lehetőségeinek mind szűkebbé válása, a telkek felaprózódása és pusztásodása a termelés, a népesség számának csökkenésére vezettek. Az anarchia, a pártharcok, valamint a vidékünkön is érezhető erős pénzhiány mind arra kényszerítették Corvin Jánost, hogy híveit és alkalmazottait természetben, földbirtokokkal jutalmazza. Így megyénk legnagyobb uradalma, a gyulai, de a többiek - a gerlai, a szentandrási, a nadányi, a simái - is hanyatlásnak, csökkenésnek indultak. Igaz, Corvin János 1406-ban újból szabad mezővárosnak (oppidum) nyilvánította Gyulát - megerősítve a Mátyás király adta kiváltságot -, de ez a privilégium - túl a szubjektív jószándékon - a kor viszonyai mellett objektíve nem volt kamatoztatható. 14. Mi, Corvin János, Oppavia, Lypthovia hercege, Dalmácia, Horvátország és Szlavónia bánja stb. Emlékezetül adjuk stb. Miközben mi a közelmúlt időszakban és egészen a jelen ideig az említett országok báni tisztéből kifolyóan az irányítással és a kormányzással és eme országok különféle hadjárataival voltunk elfoglalva, a mi öröklött javaink, különösen Gyula (Gywla) nevű mezővárosunk, bizonyos officiálisaink szigorúságának következtében nem jelentéktelen elnéptelenedésnek indultak, és emiatt hatalmas károkat és csapásokat szem-