Kristó Gyula: Olvasókönyv Békés megye történetéhez I. A honfoglalástól 1715-ig - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 1. (Békéscsaba, 1967)

III. A nemesi vármegye

vedtünk el, velük együtt fájlalva az ilyesféle jogtalanságokat és károkat .. . , akarván mondott mezővárosunk, Gyula polgárainak és lakóinak nyugalmáról előnyösen gondoskodni, hogy Gyula mezővárosa népek és lakosok sokaságával ékeskedjék, ezáltal egyrészt a mi tisztségünk bőkezűsége kitűnjék, másrészt szokott jövedelmeink ne csök* kenjenek, leginkább pedig abból a meggondolásból kiindulva, hogy ennek a mezővárosnak a polgárai és lakói fent említett különféle hadjáratainkban dolgaikat és javaikat nem kímélve várainknak idegen kezektől való megőrzésében és más önzetlen segítségnyújtásban irányunkban mindig igen előzékenyeknek és jó szolgálatot tevőknek mutatkoztak és mutatkoznak a jelenben is, ezért ezeknek az érdemeknek tekintetbevételével mondott Gyula mezővárosunk polgárainak és lakosainak, amely mezővárost más szabad mezővárosaink mintájára hasonló módon szabad mezővárosnak ünnepélyesen kijelentjük, a szabadságnak ezt a kiváltságát engedjük meg . . . Kelt Bihácson, 1496. november 24-én. Corvin János oklevele, 1496. nov. 24, Kiadva: GyO 31-33. old. Latin. Makk Ferenc fordítása. - Nyilvánvaló, hogy ez az 1496-ban kelt kiváltságlevél egy olyan időszakban, amelyben a hírhedt, a kilencedfizetési kötelezettséget az összes jobbágyra (a fallal körülvett városok lakóit kivéve mindenkire, tehát a mezővárosok lakóira is) kiterjesztő 1492. évi 47. tc. (CIH 1000-1526, 510-513. old.) megszületett (1. Elekes Lajos: A középkori magyar állam története megalapításától mohácsi bukásig, Kossuth, 1964., 276. old.), nem volt alkalmas Gyula további emelkedésének, városiasodásának ügyét szolgálni. A 15. század végén a belső bajok mellett újra fenyegetőleg lépett fel a török. Az 1498. évi 16. tc. megyénket honvédelmileg a délvidék, az alsó részek (partes inferiores) vármegyéi közé sorolta, és a többi, a töröktől kevésbé fenyegetett megyékkel szemben szigorúbb katonaállítási kötelezettséget rótt a délvidékre. 15. A nagyobb decretumnak [1492] a huszadik cikkelyét ezzel dottuk meg: hogy nem már húsz kapu után, mint a decretum tartja, hanem harminchat kaputól vagy jobbágytelektől kell egy jól felfegyverzett lovas katonát adni, kivéve az alsórészek bizonyos vármegyéit, úgymint Pozsega, Valkó, Szerem, Bács, Csongrád, Csanád, Zaránd,