Kristó Gyula: Olvasókönyv Békés megye történetéhez I. A honfoglalástól 1715-ig - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 1. (Békéscsaba, 1967)

VI. A megye újraalakulása

20. Halásztelek (Halaschtelek) 18 romos házból álló kis falu. 21. Szarvas (Sarobasch) Gyulához hasonló nagyságú, még sáncokkal is körülvett város volt, de minden puszta. 22. Szentandrás (Szent Andres) 50 házas falu, de most minden romos. 23. Veresegyház (Wereschittias) egészen puszta és romos. Lindner jelentése a budai kamarai igazgatóságnak, 1696. okt. 10. Kiadva: GyO 463-464. old. Német. Kristó Gyula fordítása. - Lindner két évvel később, 1698-ban kelt jelentése sem mutat még változásra: Gyulaváritól Szentandrásig az összes Körös-menti falvak lakatlanok, egyedül Békésen talált 10 embert. A fent idézett mondatot I. Györffy György: A középkori Orosháza története, Orosháza története i. m. 233. old. A megye viszonyait a 17-18. század fordulóján Oláh György (Békésvármegye közélete a XVIII. század elején, Évk. 14. kötet, 79-94. old.) vázolta fel. Igaz, 1699-ben Löwenburg János udvari kamarai tanácsos személyében főispánt kapott Békés megye, de Bécsnek egyelőre nem állt szándékában a megyei önkormányzat teljes feltámasztása, a megyei adminisztráció ilyesfajta élesztgetésével csak a munkaerő-újratelepítést kívánta gyorsítani. A 18. század legelső éveiben gyorsan kelnek életre a föld színéről letörölt, elpusztított, elnéptelenedett falvak (főleg sok szerb telepes érkezett), a császári seregek jelenléte, élelmezése, eltartása is sürgetően követelte meg a termelőmunka megindítását, az adóalanyok letelepedését. Az újrainduló élet kulcsfontosságú ütőerein Bécs tartotta rajta kezét: a birtokjog feletti döntés a neoacquistica commissio révén a Habsburgok joga volt; a kiforratlan viszonyok között a kamara helyi képviselői, mint Lindner, visszaéltek pozíciójukkal, harácsoltak, sikkasztottak, hatalmaskodtak; a karlócai béke (1699) révén török kézen maradt temesi bánság bekerítése érdekében az új katonai központ a Maros vidékére tolódott, megkezdődött a gyulai vár demilitarizálása, helyette Arad vált Habsburg katonai centrummá, Bécs a szerbekkel szövetkezve Szeged és Arad központú tiszai-marosi határőrvidéket kívánt szervezni (megyénk területén Gyula, Battonya alkotta volna a határőrség csomópontjait); súlyosan érintette az újonnan megtelepedő lakosságot a szigorú katonaállítási és -eltartási rendelkezés; állandósultak a török portyázások örökébe lépő szerb pusz-