Kristó Gyula: Olvasókönyv Békés megye történetéhez I. A honfoglalástól 1715-ig - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 1. (Békéscsaba, 1967)

V. Török idők

lése céljából - használt módja, a szökés lehetetlenné tette az örökös jobbágyság 1514-ben törvénybe iktatott merev rendszerének fenntartását. A 17. század jobbágya előtt halvány lehetőségek csillantak fel a jobbágysorból való kitörés vágyának megvalósítására. A pénzzel rendelkező jobbágyok - ilyenek persze nagyon kevesen voltak - megválthatták magukat pénztelen uraik fennhatósága alól, nemesítést nyerhettek, és az egytelkes, bocskoros nemesek számát növelték. Ezt az egyáltalán nem általánosan jellemző utat sikerült végigjárniok a 17. század elején a dobozi jobbágyoknak. 20. •.. Emlékezetül adjuk jelen levelünk révén mindenkinek, akit illet, hogy egyrészt a nemzetes váradi, egykor dobozi Veres Márton, a sarkadi (Sarcadiensis) vár főkapitánya, másrészt Kérik Ferenc, Simándy János, Kiss Gergely, Oláh István, Szabó (Szabó) András, Orbán (Orbán) János, az előbb mondott Veres Mártonnak a Bihar megyei Alsó Doboz (alsó Doboz) birtokhoz tartozó jobbágyai. . . Kérik Péter, Kérik Gergely, Kulcsár (Kucsar) Jakab, Vigh Simon, Erdélyi (Erdély) Mátyás, Pribék (Pribék) János, Puskás (Puskás) János, Szabó (Szabó) Máté, Szánna Ferenc, Boldy Ferenc, Istenes János, Megyery Mihály, Veres úrnak az említett Doboz birtokhoz tartozó jobbágyai nevében és személyében előttünk személyesen megjelenve, Veres Márton . . . önként, szabadon, fennhangon bevallást tett és elmondta, hogy az előbb mondottakat [a jobbágyokat] . .., azok feleségét és gyermekeit, egész családjukat bármiféle ingó vagyonukkal együtt a jobbágyságból és a jobbágyi szolgaságból, amelyben eddig éltek és voltak, felszabadítani, kiemelni és szabadon bocsátani és ezután örökre, minden időkben utódaikkal .. . teljesen olyan jogon, a nemesség ama kiváltságával élni, és örvendeni annak, amit Erdélyország és a hozzákapcsolt Partium többi valódi, született és kiváló nemesei használnak és élveznek, megengedte és engedélyezte. . . ; ők, Kérik Ferenc [és a többiek] a bevallást tevő, említett Veres Mártonnak felszabadításukért, szabadon bocsátásukért, felmentésükért és nemesítésükért megváltásul. . . 500 magyar forintot tartoztak adni és készpénzben lefizetni. . . Kelt 1616. február 28-án. A váradi káptalan oklevele, 1616. febr. 28. Kiadva: BO I. 217-220. old. Latin. Kristó Gyula fordítása.