Kristó Gyula: Olvasókönyv Békés megye történetéhez I. A honfoglalástól 1715-ig - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 1. (Békéscsaba, 1967)

IV. A török veszedelem torkában

jes és gyalázatos megegyezéssel kiszolgáltatnák; őket is, mint ezt Losonczi és a temesváriak példája mutatja, majd levágják és lekaszabolják, s hiszékenységükért keserű halállal lakolnak meg. Kerecsényi azonban makacsul és szívósan kitartott nemtelen szándéka mellett, s Pertafhoz küldte Brebiri Melith (Melithio Bribitiano) Györgyöt, a lovasság parancsnokát... Egyrészről Mehmed aradi parancsnok - ezt azelőtt Kunovics Mihálynak hívták, s Török Bálintnak, annak az igen jeles férfiúnak a szolgálatából önként a törökhöz szökött át, s később Székely Balázzsal, a váradi lovassal a mohamedán vallásért párbajt vívott s legyőzetett másrészről Melith György, mint megbízottak, szeptember i-én abban állapodtak meg, hogy Pertaf négyszáz szekeret bocsát rendelkezésükre poggyászuk és minden holmijuk, meg a sebesültek és betegek elszállítására; azoknak, akik eltávoztak, legyen szabad lovaikat, fegyvereiket, s amit csak akarnak, elvinni, az ágyúkon és hadifelszerelésen kívül; ennek biztosítására mindkét részről kezeseket adnak. Három nap múlva, megrakott szekerekkel, melyekre rátették a betegeket és a sebesülteket, kiknek száma igen nagy volt, meg értékes holmijukat, az ellenség fegyveres lovasai és a körülálló janicsár csapatok között kivonultak a katonák körülbelül ezren, mögüttük a szekerek a poggyászokkal. Alig mentek el a tábor mellett, a törökök mindnyájan elkezdték a szekereket kirabolni, s amikor Kerecsényi panaszt tett, hogy ez az eskü és a szerződés ellenére van, Lippa parancsnoka, Pertaf nevében, visszahívja azzal, hogy Pertaf beszélni akar vele. Végzetes tévedésében hozzá megy, bár Ghyczy és Melith hasznos és józan tanácsukkal figyelmeztették, hogy a megkezdett utat folytassa, s ne bízza életét a törökökre. Miután visszatért s Pertaffal beszélt, hogy tartsa meg esküjét, s akadályozza meg a rablást, a janicsárok - nagy részük a csatákban elpusztult - s egy vegyes török néptömeg körülveszi, s zűrzavaros lármát csapva s kirántva kardjukat, egy sátorba, mely nem állott messze a fővezéri sátortól, cipelik, őrizetbe veszik, s kezére és lábára bilincseket raknak . . . Kerecsényit Belgrádba vitték. Azt remélte, hogy a foglyok kicserélésével - volt ugyanis sok híres foglya - megválthatja magát. Szolimán halála után azonban számos török - szokásuk, hogy az igazságot