Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25.

IV. TÖRTÉNETÍRÁS A DÉL-ALFÖLDÖN

Ha közvetlenül városunkról keveset is ad, a táji összefüggések szempontjából nem hagyhatjuk említés nélkül a jászkunokra vonatkozó gazdag irodalmat, amelynek legtöbbet forgatott terméke, Gyárfás István négykötetes főműve (A jászkunok története I-IV. Kecskemét, 1870-1886), ez idő tájt jelent meg, számos előtanulmány után. Gyárfás nagy munkája a köztudatban mintegy „lehengerelte" a nem jász és nem nagykun területek múltjának értékét, a megalakuló Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében is tartósak maradtak a megítélések, Mezőtúr és Törökszentmiklós történetének „periférikus" jellegét jelezve. Ez a megyetörténetből való egyfajta kirekesztettség Mezőtúron — az erősebb értelmiség révén — inkább erősítette az önismeretet, a múlt kutatását; Törökszentmiklóson — kívülről és ennyi idő után úgy tűnik — viszont inkább gyengítette, szétzilálta. Másfelől bizonyára konzerválta a régi vágású helyi tudatot, de a betelepülők asszimilálódását is előmozdította. (A nagyobb arányúnak látszó bevándorlás miatt a polgári elemek körében erre szükség volt.) Balássy után Vaday Ferenc jeles református lelkész (1875 és 1907 között szolgált) jelentkezett újra a helyi identitástudat kálvinista szemszögű, jól megírt történeti megfogalmazásával. Visszapillantás a törökszentmiklósi ev. ref. egyház múltjára (Mezőtúr, 1899.) című kis munkájával. 1908-tól kezdve a helyi sajtó közölt helytörténeti adalékokat is nyújtó cikkeket. Törökszentmiklóst éppúgy, mint az egész Jász-Nagykun-Szolnok megyét, határozottan kár érte azzal, hogy a századforduló nagy vállalkozásában, a Borovszky Samu szerkesztette „Magyarország vármegyéi és városai" sorozatban a megyéről nem készült kötet. (Mint ahogy Békés, Csongrád, Csanád, Arad megyékről sem; de azok azért nem vállalták a hozzájárulást, mert jó saját kiadású megyemonográfiájuk volt. Az 1876-ban létrehozott Szolnok megye talán az említett jászkun irányultság miatt sem kívánta a Borovszky-sorozatba való belépést?) A Horthy-korszak törökszentmiklósi helyismereti termésében két alkalmi kiadvány és két összegző áttekintés érdemel figyelmet. A két forradalom időszakáról Vadai Sándor főjegyző írta meg célzatosan, de sok tény közlésével az emlékeit, Visszapillantás Törökszentmiklós község szomorú közelmúltjára (Szolnok, 1928.) címmel. Miután a korabeli iratok általában megsemmisültek, kis könyve fontossága megnőtt, annak ellenére, hogy csak erős kritikával használható föl. Gaál István állította össze a város hagyományos gazdatömörüléséről A Törökszentmiklósi Első Földművelői Kör jubileumi évkönyve 1881-1931 (Törökszentmiklós, 1935.) című kiadványt. Ugyanabban az évben a helyi ipartestület félszázados jubileumára is kiadtak egy emlékalbumot. A két szintézis egyikét a város jeles helytörténésze, Tóth Sándor igazgató-tanító (1881-1948) írta a Scheftsik György szerkesztette, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye múltja és jelene (Pécs, 1935.) című első megyemonográfiába. (Ha Hild Viktor megyei főlevéltáros a századvégen be tudja fejezni a munkáját, korábban megszülethetett volna a megye monográfiája. Talán a Hildnek adott megbízás is akadályozta a Borovszky-sorozatba való belépést? Valószínű.) Tóth Sándor mindössze három oldalon, főként saját koráról szólva adott képet Törökszentmiklósról, az egyébként egyenetlen színvonalú — de a Márkus György által szerkesztett, ugyanakkor kiadott Békés vármegye című összeállításnál lényegesen jobb — és a témák arányaiban is kiegyensúlyozatlan kötetben. Tóth Sándor ekkor már alaposan beleásta magát szülőhelye múltjába, a szóbeli közléseket épp úgy feljegyezte, mint az akkor még meglévő mezővárosi le-