Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25.
IV. TÖRTÉNETÍRÁS A DÉL-ALFÖLDÖN
A birtokában lévő forrásanyag révén a félegyházi levéltárnak más színeket mutató lehetőségei és kötelezettségei vannak, mint a múzeumnak, bár törekvéseik azonosak, együttműködésük igen eredményes, kölcsönös. Szerencséje a városnak, hogy 1950ben, a megyei és a városi levéltárak államosítása során — kecskeméti férőhely hiányában — Félegyháza levéltári anyaga helyben maradt, sőt Halas levéltárát is Félegyházára hozták. (A halasi levéltár visszaállítása most van kibontakozóban.) Ezzel a kutatási adottságok megmaradtak a városban, szemben pl. Bajával, amelynek az összekuszált nagy tömegű régi iratanyaga egy ideig Pécsett volt, s csak közel két évtized után került át Kecskemétre, a megyei levéltárba. A két város anyagából álló „kiskun levéltár" irataiban Szabó Sándor alakította ki az alapvető rendet az ötvenes-hatvanas években. A munkakörét átvevő Bánki Horváth Mihályné (publikál Bánkiné Horváth Erzsébet néven is) a hetvenes évektől mélyedt el az iratanyagban. Mint jó történész felkészültségű, de a levéltárostól elvárható sajátos szakmaiságot is szem előtt tartó kutató, munkálkodásának tartalmilag és területileg egymással szorosan összefüggő két iránya van: A város köztörténetével együtt az önkormányzat, az igazgatás, a hivatalszervezet históriáját is feltárja (e nélkül az iratanyag használata sem lehetne teljes értékű), másfelől nemcsak a város mindenkori területére kell figyelnie, hanem az egész Kiskunságra, sok esetben magára a Jászkunságra is, főképpen 1876-ig, amikor a Kiskunságot beolvasztották, de azután is. Bánkiné ennek megfelelően feldolgozta a két vezető kiskun város igazgatástörténetét, „háttérként" az egész hármas kerület önkormányzatának működését is. Megjelent dolgozatai a helyi levéltár históriájával, majd az említett kérdésekkel foglalkoznak (Félegyháza közművelődése a dualizmus idején — Bács-Kiskun megye múltjából 3. köt., A közegészségügy és a járványügy helyzete Félegyházán a két világháború között — uo. 4. köt., Bírák és választásuk a Kiskunságban a redemptiótól a szabadságharcig - Levéltári Szemle, 1981., Félegyháza újratelepítőinek lajstroma 1744-ből — Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 1981., A „rendszeres bizottsági munkálatok" szerepe a Jászkun Kerület közigazgatásának megreformálásában 1791-1843/44. — Zounok. A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. 1986., Iratok az 1753. évi Törő-féle parasztfelkelés kiskunsági kapcsolatairól — Zounok 2. 1987.). A hármas kerület igazgatását és Félegyháza meg Halas levéltárának repertóriumát nyújtó terjedelmes kézirata kiadásra vár. Az egykori Jászkun Kerület területén ma két megye, továbbá (Kiskundorozsma beolvadásával) Szeged városa osztozik, a kerület oszthatatlan levéltári anyagát a Szolnok Megyei Levéltár őrzi. Jeleztük már, hogy a várostörténet helyi publikálása érdekében jó ideig kevés áldozatot vállalt Félegyháza. (Ugyanakkor az irodalmi tradíciókra figyelmet érdemlően áldozott: akár Móra Ferenc ifjúkori verseinek Péter László szerkesztésében 1976-ban történt megjelentetésére, akár 1979-ben Móra István: Hazaemlékezések címen, szintén Péter László szerkesztésében kiadott kötetére, a szegedi Somogyi-könyvtárral közös kibocsátásra gondolunk.) Az egyoldalúságot — az előbbiekben körvonalazott újabb város-tudat létjogosultságát elismerve — 1985 végén egy magas színvonalú, az eddigi részkutatásokat egységbe foglaló, nem monografikus célú, de jó ideig azt is helyettesítő kézikönyv kiadása oldotta föl. Iványosi-Szabó Tibornak, a Bács-Kiskun Megyei Levéltár igazgatójának és intézménye tudományszervező képességének, szakmai irányító erejének és a város tanácsa áldozatvállalásának kellett ehhez összefognia, találkoznia.
