Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25.

I. AZ ALFÖLD TÖRTÉNETE ÉS IGAZGATÁSA

verbuválták, a Csanád megyei tisztikart Arad megyéből egészítették ki. A Szegedtől különálló Csongrád megyei tisztikar élére egy Szatmár megyéből átvitt nemes került (Károlyi Sándor intézkedésére), a jegyző, az egyetlen szolgabíró és az ügyész pedig felvidéki volt: Nyitra megyei, Trencsén megyei, illetve szepességi. A felvidékiek fontos megyei tisztségekbe kerülésének Békésben és Csanádban az 1730-as évektől a II. József-féle megyeszervezésig, 1786-ig tartott a fénykora. A pozsonyi Klósz Mátyás szegedi évei után 1732-től Békés megye jegyzője (a megye legnagyobb birtokosa és főispánja, Harruckern János György hívására), 1734 és 1755 között pedig ő a megye alispánja. Utódja hosszú időn át (1755-1781) Hrabovszky László, a népes Trencsén megyei família tagja. Klósz után á győri Gaspardy Imre (1736-1744) vette át a jegyzőséget, 1785-ig (öt éven át) Birsei János Pozsony megyei nemes, korábban a gyulai uradalom — a Harruckern utódok — ügyésze töltötte be a jegyzői tisztet. A leggyorsabb felvidéki karrierek színhelye a kis Csanád vármegye volt. A megye 1730. évi újraszervezésétől a 19. század elejéig az adatokban jól ellenőrizhető négy tisztség (alispán, főjegyző, jegyző, ügyész) mindenkori betöltése. A négy funkcióban hetven év alatt 23 személy szerepelt, ebből 12 közvetlenül a felvidéki nemességből érkezett. 1743 és 1786 között, azaz negyvenhárom esztendőn át a Trencsénből jött Marczibányi Lőrinc, az ugyancsak trencséni Marsovszky György, majd Marczibányi Lőrinc István nevű fia váltotta egymást az alispáni székben. 1786-ig négy aljegyző, két főjegyző és két ügyész működött hosszabb ideig Csanád megyében a felvidéki nemességből. Fiaik, lányaik különösen az Arad megyei nemesekkel, az erdélyi frissen nemesített és Csanádban birtokot szerző örmény családokkal házasodtak. A második és harmadik generáció tagjai — már zömmel a 19. század első évtizedeiben — az Arad és Temes megyei tisztségekbe is elég nagy számban bejutottak. Marczibányi Lőrinc fia Torontál megye alispánja, Marsovszky György fia Temes megye alispánja lett. Klempay Tamás Pozsony megyei nemesnek, aki 1755-1762 között Csanád megye ügyésze volt, a fia Arad megye alispáni székébe jutott. Ezeknél szerényebb, de az eredményes érvényesülést jól kifejező, több generációt átfogó példákat a felvidéki származású hivatalviselő nemesekre Békés megyéből is sokat idézhetnénk. Gyakori esetnek nevezhető, amikor a felvidéki megyéből érkező s azonnal szerényebb megyei hivatalba kerülő apa fiúgyermekeinek egész sora szerepel megyei tisztviselőként. Ez a hivatalnok-nemesi réteg stabilizálódásának, a befogadó megyébe történő beilleszkedésének a bizonyítéka. Az új lakóhelyen általában a második, még inkább a harmadik és az azt követő generációk szereznek birtokot. Mintegy típusként idézhető erre nézve a Liptó megyéből 1775-ben Békés megyébe érkező s ott rögtön megyei esküdtnek választott Lehoczky Pál és fiainak példája. Az apa 15 évig esküdt volt, majd 22 évig alszolgabíró. Egyik fia megyei főügyész lett, a másik esküdtként kezdte és főszolgabíróként fejezte be, s élete második szakaszában birtokszerző lett: Szarvason éppen ő vásárolta meg Tessedik Sámuel 42 holdas kertjét és földjét. A harmadik Lehoczky fiú megyei esküdtként szolgált aktív éveiben. Más indulással jellemezhető a Szakolcáról szétrajzott Beliczey család felemelkedésének menete: Bars megyéből 1740-ben a gyulai uradalom békési ispánjának vándorolt le Beliczey Mihály. Kerek harminc évig szolgált ispánként. Fia 1790-től Békés megyei