Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25.

III. TELEPÜLÉSTÖRTÉNET

Nagymágocs között tervezett, de meg nem valósult vasútvonalak tudtak volna ezen Orosháza javára változtatni.

10 Orosháza elsődleges gazdasági (kereskedelmi, pénzintézeti) vonzása a XIX. század végén lényegesen túlterjedt az 1861-ben kijelölt orosházi járás határain: Átnyúlt Hódmezővásárhely külterületére, továbbá Nagymágocsra, Csanád megye mezőkovácsházi járásába, azon belül különösen Csanádapácára, a két Bánhegyesre, az Arad megyébe sorolt Medgyesbodzásra és Medgyesegyházára. Tótkomlóssal együtt a vonzáskörbe került a tőle délre fekvő három kertészközség is — a makói járásba sorolt Nagyér, Ambrózfalva és Pitvaros. Orosháza másodlagos vonzásának, a Körös-Maros vidék mezővárosainak közvetlen vonzásvidékeire enyhén „rágyűrűző" szerepének, kapcsolatainak a XX. század kezdetén valószínűsíthető határát a Maros folyásával, a Tisza folyóval (Csongrádot még számítva), a Hármas- és a Kettős-Körös futásával (Mezőtúrt még számítva), Békéscsabával, Gyulával rajzolhatjuk körül. MAGYARBÁNHEGYES TELEPÍTÉSE A Bánhegy esi puszta Magyarbánhegyes születése előtt Az időrendben legkésőbbi löszhátsági kincstári telepítés menetének bemutatása az eddig leírottak több irányú illusztrálására is alkalmas, másfelől viszont azt bizonyítja, hogy minden szerződés útján magának megélhetést és lakóhelyet talált közösség históriájában a csak egyedül rá érvényes vonások is megjelentek. Ezeket a vonásokat leginkább a közösség tagjai hozták magukkal, leginkább mentalitásban, erkölcsi normákban, szokásrendjükben, munkatechnikai ismeretekben. Számolnunk kell azzal is, hogy a több vallású, szétszórt korábbi lakóhely szerinti (azaz javarészt egybeverődött) „jövevényekből" jó ideig a közvetlen létfenntartás szorítása, feszültsége mellett csak az egyházi gondoskodás, továbbá a telepítő meg a lakosság között közvetítő szerepre képes helyi elöljáróság tudott valamennyire egységesülő közösséget teremteni. A mai Magyarbánhegyes földjének históriája írásos nyomokban a XV. századtól követhető. A gyulai váruradalomhoz és Zaránd megyéhez tartozó Bánhegyes falu a török hódoltság idején, a XVI. század végén pusztult el. A török kiverése után Bánhegyes puszta kamarai tulajdonba és kezelésbe jutott, és az 1730-ban újjáalakított Csanád megyébe került. 1732-1803 között a modenai Este hercegi család birtokolta, akkor a család kihaltával visszaszállt a kincstárra. A 11.106 kat. holdas pusztát négy évtizeden át marhalegelő céljára adták bérbe.

11 A Bánhegyesi puszta (a két mostani Bánhegyes együttes területe) már ez utóbbi időszakban sem volt teljesen néptelen. A pusztán élő lakosok lelki gondozására kijelölt battonyai, majd 1835-től a mezőkovácsházi római katolikus plébánia által szolgáltatott — valószínűleg csak a 16 éven felüliekre kiterjedő — adatok szerint

12 az 1822-1834 10 SZABÓ 1965. 416-417. 11 SZENTKLÁRA Y 1898. 283-284. 12 Kigyűjtött adatok a csanádi egyházmegye évi sematizmusaiból. A Bánhegyesi pusztán 1834-ig a battonyai, 1835-től a mezőkovácsházi róm. kat. plébánia volt az illetékes. A sematizmusokhoz a hat leggya-