Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25.
III. TELEPÜLÉSTÖRTÉNET
A Körös-Maros közének a löszhátságra eső része, az ország legjobb minőségű búzát adó „gabonavidéke" azonban rövidesen az amerikai búza európai térhódításából, az agrár-túlnépesedésből, az alig változó termelési szerkezetből, a gyáripar hiányából következő bajokkal küzdött. Az 1867-es kiegyezés után „civilesített" Mezőhegyesnek az 1880-as évekre kiteljesedett korszerűsítését csak néhány nagy- és középbirtok tudta valamennyire követni. (Pl. a gépesítésben, az ipari növények termesztésében, a tejgazdaságban, de már nem a feldolgozó ipar megtelepítésében.) A kevésbé versenyképes, tőkehiányos uradalmak és a kincstári földek tömeges parcellázásával a családi munkaerőre támaszkodó parasztság számos rétege gazdaságilag megerősödött. A földszerzésből 1848 óta kimaradt, és egyre bővülő szegényparaszti rétegek számára ugyanakkor az agrárvilágban, a lezáruló folyószabályozásoknál, a vasútépítéseknél mind kevesebb munkalehetőség nyílt. Ugyanakkor a sok kézimunkát igénylő belterjes agrárkultúrák csak területi mozaikokban illetve szerény mértékben honosodtak meg. A mindezekből származó szociális feszültségek mindennapossá és általános fékező tényezővé váltak. A XIX. századi települési, népesedési és gazdasági folyamatok Orosháza és Tótkomlós fejlődése szempontjából összességében mégis igen kedvezően alakultak. Az előző századból örökölt „magányosságukat" nemcsak az új települések — és velük a közvetlen vonzáskörzet benépesülése — oldotta föl, hanem a gazdálkodásuk változása, ennek során a földvásárlásra képes parasztnépük kiáramlása is egy kb. húsz-huszonöt kilométer sugarú környékre. A táji benépesülés pozitív következményei tükrének tartjuk a népességszám alakulását. Az 1780-as évek közepén tartott első magyarországi népszámlálás Orosházán 4676 lakost talált. 1857-ben már 12.663, 1870-ben pedig 14.554 személyt írtak össze. II. József korához képest tehát 1857-ben 271 százalékos, 1870-ben 311 százalékos emelkedést regisztráltak. Tótkomlóson II. József idején 3502, 1857-ben 7750, 1870-ben 8674 fő élt. 1857-re így 221 százalékos, 1870-re 248 százalékos növekedés történt. A magas természetes szaporodáson túl egyértelműen mutatják a számok a migráció nagyon kedvező mérlegét is. 9 Az 1857-1900 közötti népességgyarapodás Orosházán 69%-os, Komlóson 32%-os volt. (1900 után egyik település sem tudta még megközelíteni sem ezeket az arányokat, az általános alföldi tendenciákkal összhangban. ) Az Alföld-fiumei vasútvonal megnyitása (1870) felerősítette Orosháza Kelet-Csanád és a közeli Károlyi-uradalmak irányába mutató vonzását, a gabonapiacok látogatottságát, a kézműipari termékek keresettségét. A vasúthálózat teljesebb kiépítése (Mezőhegyes és Szarvas felé 1893-ban, Szentesre 1906-ban) megerősítette Orosháza térségi pozícióját a Körös-Maros közén, érzékelhető versenyben Békéscsabával, Vásárhellyel, Szentessel. Az 1883-ban megnyitott Mezőhegyes-Kétegyháza vasútvonal viszont már Békéscsaba és Arad felé is orientálta Magyarbánhegyes és Medgyesegyháza környékét, mint ahogy az 1899 óta Mezőkovácsházától, illetve 1905 óta Tótkomlóstól Békéscsabáig közlekedő keskenyvágányú vasút is Csabára vitte a forgalmat. Az Orosháza-Medgyesegyháza (Kunágota, Kevermes, Lökösháza) valamint az Orosháza9 SZABÓ 1981. 157.
