Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25.

III. TELEPÜLÉSTÖRTÉNET

nyékről 1858-ban kiadott császári rendelet a régi gyakorlat és néhány jelentős változtatás kombinációja volt. 1848 után már csak két telepítvényt sikerült szervezni a Csanádból Aradba átnyúló kincstári földeken: 1857-ben Medgyesbodzást, 1859-ben pedig Magyarbánhegyest. E telepítésekbe már közvetlenül beleszólt a bécsi központi állami bank, amelyet a kamara fölé rendeltek. A nem kincstári „zónában" kivételnek látszik, hogy a gyulaiak által használt, volt jobbágyföldek és az uradalmi területek birtokjogi rendezése teremtette meg a lehetőséget 1859-ben Csorvás község megalakítására, ahová azután földvásárló csabai és orosházi gazdák telepedtek ki. Az 1853 tájától újra felvirágzó és az 1880-as évek derekáig tartó gabonakonjunktúra idején a kevésbé népes területek nagybirtokosai — ezt az Orosháza szomszédságát uraló Károlyiak példája is igazolja — a gyorsan növekvő munkaerő-szükségletet már kevésbé falvak telepítésével, hanem egyfelől az uradalmi majorok szaporításával és az ott lakó cselédség számának gyarapításával, másrészt idénymunkások (pl. részes nyomtatók) tömeges alkalmazásával, majd cséplőgépek beszerzésével biztosították.

6 Jellemző, hogy Nagymágocs községgé alakításával 1869-1870-ig vártak, akkor is kiépített belterület nélküli, nagy majorokból álló, ún. eszmei községet hoztak létre, amelynek az irányítását megtartották a kezükben. Életképes új községek csak kivételesen, leginkább felszámolásra kerülő, eladósodott uradalmak parcellázása, parasztkézre jutása révén keletkezhettek. így jött létre 1875-ben szarvasiakból, csabaiakból Kondoros. Az 1867-es kiegyezés utáni évtizedek néhány meghatározó vonása Arad-Csanád megyék bemutatott részén 1893-ig, Medgyesegyháza megalakulásáig, újabb település nem keletkezett, ugyanakkor a szerződéses telepítvényekről rendelkező 1873. évi 22. törvény alapján megtörtént a számukra kiformált, aránytalanul nagy és hosszú fizetési kényszerrel járó örökváltsági megállapodások megkötése. Ennek alapján a dohánykertészek illetve leszármazottaik „megválthatták" (megvásárolhatták) a kincstártól az addig bérlet jogán használt bel- és külterületi ingatlanokat.

7 Az ilyen földek azonban egy-egy község határának nem az egészét, hanem csak a változó részét tették ki, a többit a kincstár „a legjobb vevőknek" (gyakran az addigi nagybérlőknek) adta el. A pécskai uradalomhoz tartozó Arad-Csanád megyei kamarai puszták együttesen 96.211 kat. holdnyi területéből 39.285 kat. hold illette meg a telepítvényeseket, 21 községben 24.005 lakost.

8 55.080 kat. hold továbbra is a változó összetételű, hosszú időre (pl. húsz évre) szerződött nagybérlő-réteg kezében maradt, tagjai az 1870-80-as évtizedekben a kincstártól meg is vásárolták. Ekkor stabilizálódott a KeletCsanádra jellemző, mozgékony középbirtokosság, és nyomultak be tulajdonosként a területre a volt telkesgazdákból lett, főleg a gabona, részben a jószágtartás jövedelméből fölemelkedett, földszerzésre kész parasztok is. (Leginkább Békéscsabáról, Orosházáról, Tótkomlósról, Elekről.) 6 HANZÓ 1960. 7 GYIMESI 1965. 8 PETERDY 1869. 6-8.