Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25.
III. TELEPÜLÉSTÖRTÉNET
sét, a németek között végbement asszimilációt figyelembe véve a döntést reálisnak kell tartanunk. A közigazgatási szervezet egységesítése már csak következmény volt, jelezte a polgárosodás erőteljesebbé válását, a kisiparos-kereskedő-tisztviselő Gyula kialakulását. A németek nemzetiségi népi kultúráját az agrárjellegű környéknél mélyebb és gyorsabb polgárosodás gyengítette meg a XIX. század utolsó harmadára. Gyula lakosságán belül a társadalmi rétegek, a foglalkozási ágak szerinti csoportosulás lett az erősebb. A németek körében a származástudat, a házassági-családi kapcsolatok jelentettek ezután is nemzetiségi kohéziós erőt. A mezőberényi németeknek a letelepedéstől kezdve a szlovákokkal és magyarokkal való együttélés kereteihez alkalmazkodva kellett biztosítaniuk nemzetiségi önállóságukat. A községben a szlovákok számbeli részesedése volt a legmagasabb (1760: 49%, 1805: 47%, 1864: 40%, 1880: 40% 83 ), a németek a második helyet foglalták el, megelőzve valamivel a magyarokat. A háromféle népelem szerencsés aránya következtében a község életét a kölcsönös elismerés és egyenjogúság alapján sikerült megszervezni. A Dél-Tiszántúl több nyelvű községei és mezővárosai közül ez Mezőberényben szinte példásan alakult, nagyobb súrlódások — 1848 nyarát leszámítva — nem voltak. A településen belül élesen elkülönülő németlakta negyed, a „Németvég", népe a három náció harmóniáját, a faluközösség szervezett életének zavartalanságát garantáló önkormányzati képviseletet kapott. A szlovákok, németek és magyarok lélekszámának arányához viszonyítva, részrehajlás nélkül, tartósan kialakított vezetési összetétel révén biztosítást nyert a településen lakók kifelé és befelé megnyilvánuló egysége, s gazdálkodás közösségi rendje. A hagyományossá vált összetételt a mindenkori földesurak is elfogadták, és a tisztségviselők jelölésénél tiszteletben tartották. A bíró- és elöljáró-választások 1763-1871 közötti eredményének évenkénti elemzései 84 alapján bizonyítható legjobban a nemzetiségi arányok következetes megtartása. A bírói, a törvénybírói és a községgazdai tisztségre — a három legfontosabb funkcióra — ennek megfelelően úgy választottak, hogy ha pl. a bíró szlovák lett, a községgazdának németnek vagy magyarnak, a törvénybírónak pedig a még nem képviselt közösséghez tartozónak kellett lennie. A bírójelöltek száma ehhez idomulva kilenc volt (3 szlovák, 3 német, 3 magyar). A választáson többnyire jelen voltak és ellenőrző szerepet játszottak a három helyi egyház papjai. Az esküdtek között hagyományosan 6:3:3 volt a szlovákokat, illetve a németeket és magyarokat megillető helyek száma. Ez csak az 1860-as évektől módosult a magyarok javára kisebb arányban. Az elfogadott képviseleti „részesedés" még a kisebb tisztségekben (kisbírák, csőszök, csikósgazda, gulyásgazda stb.) is eléggé pontosan megvalósult. A mezőberényi faluvezetés feudális kori és korai kapitalista kori összetételében érvényesített és jól bevált gyakorlat a lakosok számára biztosította az anyanyelven történő tárgyalás lehetőségét. Az önkormányzat fentebb vázolt jellegét a magyar közigazgatás polgári átalakítását rögzítő 1871. évi törvény változtatta meg. Attól kezdve ugyanis a községi képvise83 IMPLOM J. 1973. 109., BML Békés vármegye főispáni helytartója elnöki titkos iratai 74/1864., Mezőberény község iratai 1464/1883, 84 SZILÁGYI M. 1973. 190-191., SZABÓ F. 1973. 206, 212, 215, 266.
