Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25.
III. TELEPÜLÉSTÖRTÉNET
A legutolsó német telepítésre 1852-1862 között került sor területünkön, az Arad megyei Németpereg vagy Nagypereg (Peregul Mare, Románia) alapításával. A község teljesen vagyontalan német lakosait Zemplén megyéből hozta a kincstár. Egy évvel korábban Alsó-Ausztriából és Morvaországból jöttek Zemplénbe, de ott becsapták őket az ügynökök. Szlovák családok is csatlakoztak hozzájuk. 1862-ben újabb osztrák, morva és cseh bevándorlók érkeztek Németperegre a kincstár közvetítésével. 48 A Körös-Tisza-Maros köze németlakta mezővárosainak, községeinek elhelyezkedése nagyfokú szétszórtságot mutat, a magántelepítések következtében. A Mária Terézia és II. József alatti kincstári telepítések során kedvező feltételek között, állami támogatással létrejött, szabályos alaprajzú bánáti községekkel szemben a Békés megyei települések kevésbé rendezettek, külső megjelenésükben is szegényesebbek lettek. A BÉKÉS MEGYEI NÉMETEK NEMZETISÉGI ÉLETÉNEK NÉHÁNY VONÁSA A XIX. SZÁZAD VÉGÉIG A Békés megyei németek betelepítésének körülményei lehetőséget nyújtottak a magukkal hozott kultúra tartós megőrzésére, funkcionálására. A betelepülők — mint láttuk — vagy önálló közigazgatási szervezettel elismert német településeket hoztak létre (Németgyula, Elek, Almáskamarás), vagy pedig a német-ajkúakat tömörítő külön községnegyedek lakosai lettek (Mezőberény, Gyoma). A szervezeti (közigazgatási) önállóság mértéke és formája így valójában két tényezőt fejezett ki: részint az elhelyezkedésben mutatkozó, területi elkülönülést, másfelől a németek helyi számarányát, az adott településen belül elismert gazdasági és társadalmi szerepét. A közigazgatási önállóság bizonyos határok között a feudalizmus korában is módot nyújtott a közösségi önkormányzat gyakorlására. Mondanivalónk további részéhez feltétlenül szükséges a Békés megyei németlakta települések legfontosabb számadatainak közlése. A hozzáférhető és megbízható lélekszámokban a XIX. század elejéig vezethetjük vissza a népességfejlődést. (A korábbi adatok különböző okok miatt még akkor sem illeszthetők be az itt szereplő táblázatba, ha egyébként pontosak. A legfőbb ok, hogy csak a családok számát állapították meg. 49 ) Elek és a belőle kisarjadt Almáskamarás igazgatási szervezet szerinti önállósága a nagy többségben, lévő német lakosság révén — a lassú elmagyarosodás, a fokozatos magyar és román beszivárgás ellenére 50 — az egész kapitalista korszakban jól szolgálta a két község német jellegének fenntartását. Segítette ezt Elek járási székhely volta is. Almáskamaráson kívül 1919-ig az eleki járáshoz tartozott az Arad megyei németlakta községek közül Szentmárton (Sínmartin, Románia) és Ottlaka (Grániceri, Románia) is. A területileg kisebbedett eleki járás lakossága körében 1920-ban közel 35 %-ra terjedt 48 SZENTKLÁRAY J. 1898. 299. 49 A táblázat forrásai: CSEPREGI I. é. n., SKOLKA A. 1806., KOMÁROMY M. 1834., FÉNYES E. 1839., Schematismus cleri Diocesis Csanadiensis pro anno Domini 1857., BML Békés vármegye főispáni helytartója elnöki titkos iratai 74/1864., SCHNITZER, J. 1928. 184-189. 50 1827-ben 15%-ott tettek ki a románok. (PALUGYAI I. 1853. 177.)
