Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25.

I. AZ ALFÖLD TÖRTÉNETE ÉS IGAZGATÁSA

Alig nyolc év múlva, 1895-ben indult el a Puszta történetének leghevesebb elszakadási mozgalma, amelyet orosházi értelmiségi elemek kezdeményeztek és vezettek. E szervezkedés határozott és kimondott célja az volt, hogy keresztülvigyék 16 ezer kat. hold Orosházához csatolását a Puszta területéből. A pusztai lakosság elégedetlenségét kihasználva, így akartak területet szerezni a szűk határú Orosháza vezetői, nyíltan bevallva: az átcsatolással kétszeresére nőne Orosháza adóalapja.

69 A Vásárhelyi-pusztán birtokos orosházi gazdákból alakított bizottság a már érintett érvekkel részletesen indokolt beadványt juttatott el Békés megyéhez és a belügyminiszterhez, valamint az anyaváros Vásárhelyhez. Békés megye az előírásokhoz híven először „barátságos egyezkedésre" szólította föl Vásárhelyt, de a város nem volt hajlandó tárgyalásba bocsátkozni. A döntőbíró ismét a belügyminiszter lett, akit mindkét törvényhatóság népes küldöttségekkel és aprólékos okfejtésű beadványokkal próbált meggyőzni. Békés megye a lakosságért mindenre kész, demokratikus önkormányzat szerepében tetszelgett.

70 Vásárhely az említett és kétségkívül súlyos történeti-jogi érvek mellé fölsorolta a tanyai közigazgatás és ellátás érdekében 1892 óta tett intézkedéseit. A legfontosabb és legnyomósabb indokot azonban a városi háztartás nehéz helyzetében jelölte meg: Ha a Puszta felét elveszti, közel 16 ezer forinttal csökken az adóbevétel, a tisztviselők egy részének nem tud kenyeret adni.

71 A belügyminiszter 1897-ben ismét elutasította az átcsatolási kérelmet.

72 Az 1895-97-ben fellángolt, szenvedélyességben sem szűkölködő vita után megtört az elszakadási szervezkedés ereje. Mint már láttuk, 1918-ban merültek föl újra az Orosházához csatlakozást támogató törekvések, jóval kisebb erővel, mint korábban. A két háború közötti időszakban a közigazgatás átalakítása körül összeütköző vélemények közül a kormányzat azt az elvi álláspontot fogadta el, amely a megalapozott önállósulási törekvéseket jogosnak tartotta. Ez azonban csak elvi álláspont maradt, végrehajtásra nem került. A már tárgyalt 1927. évi belügyminiszteri rendelet (ezt vette alapul a tanyai igazgatásról szóló 1944. évi 2. törvénycikk) a szükséges „anyagi és szellemi feltételek" fennállása esetén magától az anyavárostól várta a községalakítást. Elvben kimondta azt is, hogy az anyavárostól távol fekvő vagy más települések határába ékelődő területeket át kell csatolni a közelebbi közigazgatási egységhez, akkor is, ha ez más megyébe való „átkebelezéssel" jár. Benisch Artúr, a kérdés egyik legjobb ismerője, meggyőzően bizonyította, hogy a tanyai lakosság érdekeit az önálló községgé alakulás szolgálja legjobban, mert az önkormányzati jog csak így szerezhető meg. Benisch Kondoros példájával igazolta, hogy az önállósulás a fejlődés fő motorja lehet, s Kardoskut viszonyainak ismertetésével nyújtott ellenpéldát, élesen kritizálva Vásárhely városvezetését.

73 Hiába bizonygatta a szakemberek sora, hogy az alföldi települések életében a nagy kiterjedésű határ visszahúzó szerepű, Békéscsabát kivéve egyetlen alföldi város sem adott le 1920 után a terüBML Orosháza képv. test. jkv. 207/1895. BML Békés vm. tvh. biz. közgy. ir. 54/1896. alapsz. CSML Hmv. Tanácsi ir. II. 76/1896. alapsz., Polgármesteri elnöki ir. 4950/1896. BML Orosháza képv. test. jkv. 30/1897. Orosháza néprajza. Szerk. Nagy Gyula. Orosháza, 1965. BENISCH ARTÚR: A tanyaközségek kérdése i. m. 147-151. 69 70 71 72 16. 73