Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25.

I. AZ ALFÖLD TÖRTÉNETE ÉS IGAZGATÁSA

sonló módon, a gazdasági és napi gyakorlati tényezők viszont csak kisebb részben fűzték a távoli Vásárhelyhez. Ez utóbbiak tekintetében ők is Orosháza vonzáskörében éltek, könnyen elérhették annak piacát, boltjait, ott találhattak legközelebb orvost, patikát, egy ideig egyházi szolgáltatást, temetőt is. A mindennapi célszerűséget a Puszta keleti felének lakossága származásától függetlenül, egységesen követte. A város történetileg kialakult közigazgatási határaival, a belterület és a tanyavilág egykori gazdasági egységével nem törődött. Orosháza közelsége magyarázza, hogy a lehetőségeket kihasználva a Puszta keleti része az adminisztráció egyes dolgaiban is oda vonzódott. Jó példa erre: a keleti rész vásárhelyi reformátusai már 1862-ben 65 születést és 12 halálozást anyakönyveztettek az alighogy megalakult orosházi református egyházközségnél. 1885-ben egy év alatt 116 pusztai újszülöttet hoztak keresztelésre az orosházi református egyházhoz.

62 Az elszakadás gondolatának legelső jelentkezése is egyházi kötődésű. Az 1880-as évek elejétől fogva több évtizedes vita folyt akörül, hogy a Pusztára települt evangélikus orosháziak az egyházi adót a vásárhelyi vagy az orosházi egyházhoz fizessék. Az egyházi különválás terve — részben kétségkívül az orosházi egyház biztatására — már ekkor s azután többször is fölmerült,

63 és 1926-ban a teljes elszakadással valósult meg.

64 A város területéből való kiválás érdekében 1887-ben indult az első erőteljesebb szervezkedés. Pusztai Bálint és 267 társa — valamennyien az Orosháza-BékéssámsonMakó közötti földúttól keletre lakó és orosházi illetőségű pusztai birtokosok — akik 5980 kat. hold pusztai földet tartottak tulajdonukban, a jelzett útvonaltól keletre eső, teljes pusztarész (11.339 kat. hold) Békés megyéhez csatolását és azzal együtt önálló községgé alakítását kérték.

65 Orosháza és Békés megye a törekvést erősen támogatta.

66 A korban nem ritka területszerző és adóbevétel-gyarapító szándékokon túlmenően Orosháza esetében figyelembe kell vennünk az akkor még nagyközségi jogállású település sajátos helyzetét: Orosháza húszezer lakosára mindössze húszezer holdas saját határral rendelkezett. Parasztságának javarésze, mintegy 20-25 km sugarú körben, már csak a környező helységek határában tudott közvetlen vásárlás útján földet szerezni, s ott tudott tanyát építeni.

67 Az 1887-es kezdeményezéssel szemben Vásárhely városa elsősorban történetiközjogi érveket hangoztatott a kérdés eldöntésére illetékes belügyminiszter előtt. Kifejtette, hogy az elszakadni kívánó terület nem önálló pusztarész, hanem ősidők óta a város határának szoros részét jelentő legelőföld. A szervezkedés résztvevői csak a városi közterhektől (magasabb pótadó) akarnak megszabadulni — állította a vásárhelyi tanács. 1888-ban a belügyminiszter a kérelmet elutasította.

68 62 VERES JÓZSEF: Orosháza történeti és statisztikai adatok alapján. 2. kiad. Orosháza, 1934. 129. 63 Orosházi Újság, 1883. március 18. 64 A Hódmezővásárhelyi Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház története. Orosháza, 1928. 13. 65 CSML Hmv. Tanácsi ir. II. 6655/1897. alapsz. Legalább a jelzett számban és területet birtokolva éltek tehát ekkor orosházi eredetűek a Pusztán. Gyors szaporodásukat jelzi, hogy 1867-ben még csak 36 orosházinak volt földje a Pusztán. (BML Orosháza ir. 1480/1867.) 66 BML Orosháza képv. test. jkv. 149/1887. 67 Orosháza története. Szerk. Nagy Gyula. Orosháza, 1965. 419-422. 68 CSML Hmv. Tanácsi ir. II. 6655/Í897. alapsz.