Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25.

I. AZ ALFÖLD TÖRTÉNETE ÉS IGAZGATÁSA

az evangélikus templom építését támogatta.

59 A katolikus templom esetén okulva, az evangélikus templomhoz már csak akkor kérték az építési engedélyt a kardoskútiak, amikor egy-két méter magasságig felhúzták a falakat.

60 A Puszta és a városi közigazgatás viszonyában a két háború között sem következett be alapvető minőségi változás. A fentebb már leírtakon túlmenően jelentős szerepe volt ebben annak a merevségnek és korlátoltságnak, amely a magyar közigazgatást általában jellemezte. Vásárhely vezetésében különösen erős volt a görcsös elzárkózás az élet valóságának tudomásul vétele elől. A pusztai lakosság és a város élén álló szűk réteg több irányú érdekellentéte az adott társadalmi helyzetben, a vásárhelyi határ egységének minden áron való fenntartása jegyében feloldhatatlan volt. A felszabadulás után a közigazgatás általános reformja keretében a fél évszázada halmozódó problémákat rövid idő alatt nyugvópontra lehetett juttatni. III. A PUSZTAI LAKOSSÁG ELSZAKADÁSI ÉS ÖNÁLLÓSULÁSI TÖREKVÉSEI A FELSZABADULÁS ELŐTT A Vásárhelytől való elszakadás szándéka jóformán egyidős a Puszta benépesedésével. Párhuzamosan jelentkezett a Puszta jobb közigazgatási ellátását, lakossága jogainak elismertetését célzó törekvésekkel. E konok következetességgel fel-felbukkanó „elszakadási mozgalmak" (maga a város nevezte így őket) tartalma az alapvető azonosságok mellett többszöri módosulást mutat. Az elszakadási és önállósulási szervezkedések leginkább a Puszta keleti felében, az Orosházáról kitelepültek körében, az ő kezdeményezésükre bontakoztak ki. Kardoskut és környéke lakossága volt ebben a tekintetben a városvezetés örökös ellenfele. A Vásárhelyhez szorosan kötődő, közelebb fekvő és jó közlekedési összeköttetéssel rendelkező Vásárhelykutas és az attól északra eső pusztarész kizárólag vásárhelyi származású lakossága, bár jogosan küzdött-kérvényezett, sohasem gondolt az elszakadásra. Kötetünk más fejezetében bőven esik szó a Puszta kétféle népességének életmódbeli, gazdálkodási, szemléleti különbségeiről. Ezek bizonyos szerepét elismerve, itt a sokszor károsnak nevezett kiválási törekvések reális okait, mozgatórugóit keressük. A Vásárhelyi-puszta területén két tanyás mezőváros parasztsága valósította meg a városi ház és a tanya közötti szoros gazdasági-munkaszervezési-települési egységet,

61 a pusztai tanyabirtokosok származása szerint: elsősorban Vásárhelyé, másodsorban Orosházáé. A Puszta keleti harmada már olyan távolságra (40-50 km) esett az anyavárostól, amely nagyon nehézzé tette a vásárhelyi városi ház és a pusztai tanya kapcsolatának életképes, mindennapi érvényesülését. Az Orosháza- Tótkomlós közötti út két oldalán fekvő pusztarészre települt orosháziak számára minden szempontból a közeli (6-12 km) Orosháza volt az anyaváros. Az ugyanott élő vásárhelyieket a családi kapcsolatok, hagyományok szorosan és egyértelműen, a közigazgatási kötelékek ha59 Juhász Nagy Vilmos: „A kardoskúti katolikusok templomépítési akciója" c. feljegyzése a Szántó Kovács Múzeumban. 60 Nagy Gyula múzeumigazgató gyűjtése és közlése. 61 ERDEI FERENC: Magyar tanyák. Bp., 1942. 154-155., 161., 252-253.