Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25.

I. AZ ALFÖLD TÖRTÉNETE ÉS IGAZGATÁSA

tekében a 26 — nála zömmel kisebb — törvényhatósági város között. Bevételeinek summájával 1908-ban csak a 20. helyre került a hasonló jogállású települések sorában. A saját vagyonból származó bevételek csekélysége miatt a városi pótadó mértékét mindig magasra kellett szabni, hogy a városigazgatás működési költségeit fedezni lehessen. Az ipar és a kereskedelem gyengesége folytán azonban a pótadóból származó bevétel az agrárnépesség, a földtulajdon aránytalan megterhelése ellenére alacsony maradt. A nagy terület és a jelentős népesség közigazgatásának vitelére Vásárhely kénytelen volt sok tisztviselőt és alkalmazottat tartani. 1908-ban pl. összesen 407 személy állt a város szolgálatában. Ezzel a létszámmal Vásárhely Budapest, Temesvár, Pozsony, Szeged, Arad és Kecskemét után a 7. helyen állt a magyar városok között, felülmúlva a jóval gazdagabb Debrecent, jócskán megelőzve Kolozsvárt, Kassát, Győrt, Székesfehérvárt. Vásárhely szűkös bevételeit (államsegélyt az igazgatás fenntartására nem kaphatott) elvitték a szokásos működési kiadások. Jól bizonyítja ezt a tényt, hogy az 1879-1908 között teljesített beruházások értékében Vásárhely messze a legutolsó volt a törvényhatósági városok között. (Az Aradon ugyanazon idő alatt beruházott városi pénznek még az egy százalékát sem érte el a vásárhelyi befektetések értéke!)

26 A pusztai lakosság adóba fizetett pénzére tehát nagy szükség volt a városi apparátus, a városi intézmények működéséhez és fenntartásához, a külterületi igazgatás korszerű kiépítésére már a „boldog békeidőkben" sem futotta. A városi önkormányzat gazdasági-háztartási helyzetéből fakadó tehetetlenséget az adott általános struktúrában nem is lehetett megszüntetni. Alapvető változást csak a város erőteljes iparosodása, s annak nyomán a külterületi központok erőteljes támogatása, majd községgé fejlesztése hozhatott volna. Az államhatalom, a kormányt képviselő belügyminiszter, nemigen törődött a tanyakérdéssel, Vásárhelyt sem kényszerítette átfogóbb intézkedésekre még polgári szinten sem. II. A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI PUSZTAI IGAZGATÁS Az ellenforradalmi Magyarország számára a megváltozott országterületen fontosabbá vált a fejlődésben elmaradt Alföld. Abethleni konszolidáció kezdetétől fogva számos agrárpolitikus, közigazgatási és földrajzi szakember, szakmai értekezlet foglalkozott alföldi kérdésekkel — a kormány és az uralkodó osztály agrárius erőinek bizonyos mértékű támogatásával. A világháború előtti jelzések, vélemények (Cserháti Sándor, Forster Géza, Czettler Jenő stb.) után a húszas-harmincas években a gazdasági-társadalmi reform fontos elemeit tartalmazó tervezetek születtek a tanyakérdés megoldása, s benne a külterületi igazgatási ellátás korszerűsítése érdekében. Különösen 26 A városi háztartás, tisztviselői létszám stb. említett adatait lásd: A magyar városok statisztikai évkönyve 1. Szerk. Thirring Gusztáv i. m. 344., 638-639., 570., 586., 621., 672-673.