Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25.
I. AZ ALFÖLD TÖRTÉNETE ÉS IGAZGATÁSA
Kaán Károly, Geszíelyi Nagy László, majd Erdei Ferenc, Benisch Artúr, Kiss István munkái érdemelnek figyelmet ma is tárgyunk szempontjából. 27 Az 1921. évi kecskeméti tanyakongresszuson Szeged és Kecskemét beszámolói mellett a vásárhelyi Gazdasági Egyesület elnöke is előadást tartott „Hódmezővásárhely tanyai politikája" címen. 28 A nemzetieskedő szólamokban bővelkedő és a való helyzetet megszépítő áttekintés elsősorban a kövezett utak hiányával magyarázta a vásárhelyi külterületek nehézségeit. A tanyai és a pusztai központokról szólva Kutas példájára hivatkozott, s a gazdasági, közlekedési, egészségügyi és közigazgatási szerep együttes kialakítását látta szükségesnek. A kongresszuson jelenlevő Gregus Máté a vásárhelyi tanyavilág kétféle sérelmét ismertette: Egyfelől az országgyűlési és törvényhatósági választókerületek igazságtalan, a pusztaiakat háttérbe szorító beosztását, másfelől pedig azt, hogy Vásárhely egész határa egyetlen állategészségügyi körzetet „képezett", s ha 30-40 km-re lépett föl fertőző állatbetegség, akkor is lezárták a teljes határt, a vész helyétől messze lakók sem tudták eladni a jószágot. 29 A belügyminiszter sugalmazására 1921-ben Vásárhely közgyűlése is bizottságot küldött ki a tanyai közigazgatás ügyében. (Időközben helyreállították a háború előtti „kihelyezett" igazgatási jogkörök gyakorlását.) A Pusztán ellátott jogkörök és intézmények a város összegző jelentése szerint 1921-ben az alábbiak voltak: Vásárhelykutason: 1. járlatírás hetente egyszer (az egyik tanító látta el), 2. állami anyakönyvvezetés, 3. hatósági orvos, 4. csendőrség, 5. hetipiac, 6. köztemető. Pusztaközponton: 1. járlatírás hetente egyszer (lelkész-tanító), 2. hatósági orvos (betöltetlen volt) 3. fertőtlenítő, 4. csendőrség, 5. állami anyakönyvvezetés. Kardoskuton: járlatírás hetente egyszer (tanító). A városi tanács maga is belátta, hogy az olyan ügykörök intézéséből, amelyek a tanyai és pusztai lakosságtól a legtöbb utánjárást, a városban fekvő hivatalokkal való leggyakoribb érintkezést kívánják (adóügyek, kihágási ügyek, panaszok és kérelmek felvétele, közellátási ügyek stb.), végeredményben semmit sem engedett át a pusztai „központoknak". Ezen a városvezetés is módosítani kívánt. Tervezte a központok és a város közötti telefonösszeköttetés kiépítését, s a hatósági hirdetmények rendszeres kifüggesztését a Puszta főbb pontjain. Kutasra vissza akarta állítani a korábbi fertőtlenítői állást, Pusztaközponton pedig temető nyitását és halottkém beállítását tartotta szükségesnek. 30 A helyzetfelmérést nagyon nehézkesen követte a pusztai igazgatás jogkörének és létszámának módosítása. Legkönnyebben, még 1921-ben, a hirdetőtáblák felállítását oldották meg a tanyai-pusztai iskoláknál, olvasóköröknél, s maguknál a központoknál. A városi törvényhatósági közgyűlés 1921. szeptember 21-i határozata alapján Kutason, Pusztaközponton és Mártélyon állították föl az újabb szervezésű „külterületi közigazgatási központokat" 1922-ben, a korábbinál bővebb hatáskörrel, de az adóke27 HENCZ AURÉL: Területszervezési törekvések Magyarországon. Bp., 1973. 380-417. 28 LÁZÁR DEZSŐ: Hódmezővásárhely tanyai politikája. Magyar Gazdák Szemléje, 1921. (26.) 7-8. sz. 465-472. 29 Magyar Gazdák Szemléje, 1921. (26.) 7-8. sz. 516. 30 CSML Hmv. Tanácsi ir. II. 3997/1918. alapsz.
