Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25.
I. AZ ALFÖLD TÖRTÉNETE ÉS IGAZGATÁSA
és személyzetet. A követelést elsősorban a pusztai népesség szaporodása alapozta meg. 1910-ben 7055, 1920-ban 6988 lakosa volt a Pusztának, a népszámlálások időpontjában. E számok a város külterületi lakosságának 28,8, ill. 29 százalékát jelentették, bár Vásárhely össznépességének 11, ill. 11,3%-át tették ki. A pusztai lakosság nagyobb része a Vásárhely-Orosháza és az Orosháza-Tótkomlós közötti út és vasút két oldalára települve élt, s a jobb minőségű földeken mutatott nagyobb népsűrűséget. 10 A népességen kívül számottevő szerepet játszott a Puszta a város életében és a városi háztartásban a befizetett adóösszeg révén is. Az elmondottak kényszerű felismerésén túl a később tárgyalásra kerülő elszakadási törekvések leszerelésének szándéka vezette a várost a pusztai közigazgatás igen korlátozott jellegű, de már tartósabb megszervezésére. 1891-ben a vásárhelykutasi Gregus Máté, mint a városi törvényhatósági bizottság tagja indította el a közigazgatási kirendeltség felállítását kívánó mozgalmat, arra hivatkozva, hogy a lakosok egész napot kénytelenek elvesztegetni minden egyes esetben a városbeli ügyintézés során. Előterjesztett javaslata meg is valósult: 1892. május 8-án az első kirendeltség megkezdte működését egy e célra bérelt tanyában. Ez annyit jelentett, hogy az orvos, az állatorvos, a járlatíró és panaszfelvevő városi tisztviselő hetenként egy-két napot a Pusztán töltött. 11 Az ideiglenes bérletet megszüntetve a város 1893-ban megvásárolta Samu Sándor pusztai birtokosnak a Sámson-orosházi földút mellett fekvő 14 hold földjét, s arra 1894-ben, részben átalakítás útján, pusztai orvosi és rendőri szolgálati lakást emeltetett. 12 Ez lett az ún. Pusztaközpont alapvetése. Hasonló funkcióval szerveztek egy másik kirendeltséget Kutason is. A 3 külterületi orvos (egy Kutason, az átalakított egykori csárdában, egy Pusztaközponton, egy később megállapítandó helyen) és a külterületi szülésznők, továbbá az orvosok mellé rendelt fertőtlenítő lovasrendőrök kötelesek voltak a kijelölt körzetben lakni. (Az orvosok és a fertőtlenítők szolgálati lakásban. 13 ) Érthető, hogy először a legalapvetőbb egészségügyi ellátást nyújtó személyzetet telepítették a Pusztára, mert egészségügyi vonatkozásban mutatkoztak korábban a legsúlyosabb mulasztások. Békés megye a nyolcvanas években pl. többször is tiltakozott amiatt, hogy a Pusztán elhaltakat halottkémi szemle nélkül, félig illegálisan, járványveszélyt keltve, gyakran Orosházára vitték eltemetni. 14 (A vásárhelykutasi temető 1905-ben történt megnyitása előtt a pusztaiak csak bent a városban temetkezhettek.) 10 Magyar Statisztikai Közlemények, új sorozat, 42. köt. 1910. évi népszám]. 1. rész. Bp., 1912. 542-543. 69. köt. 1920. évi népszáml. 1. rész. Bp., 1923. 186-187. A korábbi népszámlálások a külterületi népességet nem tüntetik föl. BALOGH ISTVÁN (i. m. 440-442.) szerint 1850-ben Vásárhely összlakosságának 7,1%-a, 1869-ben 33,7%-a (2580, ill. 16517 fő) volt tanyai lakos. A Puszta lakosságának ezen belüli számát egyelőre még becsülni sem tudjuk. A századfordulón túl fel kell figyelnünk arra a jelenségre, hogy a vásárhelyi tanyák felében (1906 körül kb. 5100 tanya közül 2529-ben) már tanyás lakott, azaz bérbeadott tanyákról volt szó. (JANKÓ MIKSA: Hódmezővásárhely gazdálkodási viszonyai. Bp., 1906. 31. Tanulmányok az Alföld gazdálkodási viszonyairól 1.) 11 SIMONFFY FERENC: Adatok Székkutas jelenéből és múltjából. Székkutas, 1972. 41. 12 CSML Hmv. Tanácsi ir. II. 2295/1897. alapsz.; Hmv. polgármesterének évi jelentése 1893-ról. Hmv. 1894. 43. 13 CSML Hmv. Tvh. biz. közgy. jkv. 103/1893. (A külterületi orvosok és szülésznők nyomtatásban is kiadott szolgálati szabályzata.) Tanácsi ir. II. 2295/1897. alapsz. 14 CSML Hmv. Tanácsi, ir. II. 2295/1897. alapsz.
