Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25.

I. AZ ALFÖLD TÖRTÉNETE ÉS IGAZGATÁSA

Mindhárom utódállam a saját birtokpolitikája szerint alakította a föld sorsát: A radikális földreformot összekötötte — az államnyelv szerinti lakosok betelepítése útján — a magyarok arányának csökkentésével, a magyar-román, a magyar-szerb és a magyar-szlovák nyelvhatár eltolásával vagy fellazításával. A megváltozott helyzetben kevés lehetőség maradt a korábbi szerves kapcsolatok fenntartására. így aztán, főleg a Bácska és a Bánát a nemzetközi piacon a magyarországi termelés erős versenytársa lett, különösen a gabona és a kukorica, a napraforgó, a rostnövények, a paprika, a dohány, a hízott sertés, a baromfi esetében, továbbá a cukorgyártásban. A tüzelő- és építőanyagkereskedelme élénk volt továbbra is. A vasútvonalakat az utódállamok érdekei szerint osztották meg. Az elcsatolt központok magyarországi közlekedési és kereskedelmi szerepköreit Nyíregyháza, Debrecen, Békéscsaba, Szeged és Baja vette át, különböző mértékben. Szeged, Gyula és Makó vonzásterületének túlnyomó részét levágta az új országhatár. Szeged 1918 előtt dél felé nyúló vonzása most egy északi félkörben erősödött meg, Debrecen viszont versenytárs nélkül fejthette ki vonzását a Tiszántúlon. Az el nem csatolt megyerészekből vagy önálló csonka megyéket szerveztek (Szatmárból Mátészalka székhellyel, Biharból Berettyóújfalu központtal, Bács-Bodrogból Baja székhellyel), vagy „közigazgatásilag egyelőre egyesítették" a szomszéd megye területével (pl. Csanád-Arad-Torontál k.e.e. vármegye, Szatmár-Bereg-Ugocsa k.e.e. vármegye). 1923-1938 között a magyarországi Alföld 61 járásra felosztott 10 megyét, 6 törvényhatósági jogú várost, 28 megyei várost, 502 nagyközséget (minden kétezer lakoson felüli település ezt a jogállást kapta) és 198 kisközséget foglalt magában. A Trianon utáni Magyarország nemzetközi és belpolitikai stabilizálása, és a tervezett revízió érdekében a vezető körök, még az 1929-ben beköszöntő gazdasági válság előtt, felismerték az Alföld megmaradt részének értékét („romlatlan magyar" paraszt férfiak és nők tömege, az ország éléskamrája, a nemzetiségi lakosok szerény aránya, a fő közlekedővonalak átfutása). A kormány jelentősebb alföldi infrastrukturális, intézményi és művelődési fejlesztéseket tervezett, amelyekből az utóbbiak valósultak meg leginkább. Elsőként, az 1921. évi 25. törvénnyel, a kolozsvári magyar egyetem Szegedre telepítését hajtották végre, meghagyva Ferenc József nevét. A világháború alatt félbemaradt Fogadalmi templom befejezése és egy nagy neoreneszánsz tér egyetemi célú körbeépítése, majd a klinikai negyed, 1937-től a nagy hírű szabadtéri játékok a messze tekintő klebelsbergi program jelképe lett. Célkitűzései jegyében készült el 1932-ben a debreceni egyetem hatalmas főépülete és a klinikai objektumok. A négy-négy karral működő két nagy intézmény a hazai értelmiségképzés és a tervszerű Alföld-kutatás meghatározó bázisa lett. Velük együtt említendő az 1928-ban Budapestről Szegedre áttelepített Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola. A fejlesztések eredményeként az 1939/40-es tanévben az Alföld négy városában együttesen 3317 egyetemi és főiskolai hallgató tanult (a debreceni gazdasági akadémia, a szegedi és a kalocsai hittudományi főiskola és a kecskeméti ref. jogakadémia létszámával együtt). Korjellemző, hogy az egyetemisták mintegy fele Debrecenben is, Szegeden is jogásznak készült.