Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25.

I. AZ ALFÖLD TÖRTÉNETE ÉS IGAZGATÁSA

gének érdekeit szolgálta, s megfelelt az általuk képviselt osztályérdekekből fakadó szemléletnek. A kiegyezés utáni korszak első jelentősebb tanyai-pusztai közigazgatási szervezési kísérlete a városi közgyűlés 1873. november 11-i határozata nyomán bontakozott ki — részben a korábbi s a szegedi tapasztalatok alapján. 1874. január 1-től 1877 végéig ismét felállították a tanyakapitányságokat. Összesen 40 belső tanyai kapitányt és 16 pusztai tanyakapitányt fogadott föl a polgármester és a városi főkapitány, közvetlen felettesük. Évi 35 forintos fizetés és a rájuk eső városi közmunka elengedése illette meg a tanyai kapitányokat. Valamennyien önként vagy előzetes sugalmazásra vállalták a tisztséget. Mint rendőri közegek, fogadalmat is tettek. Kiválasztásukban az egyértelmű osztályszempontok mellett gyakorlati megfontolások is szerepet játszottak. Előnyben részesült az a jelentkező, aki legalább egy egész telket (sessio) birtokolt, munkaképes vejei vagy fiai voltak és írni-olvasni tudott. A tanyai kapitányok kötelező teendőinek körét túl szélesen vonták meg a városatyák. Minden olyan feladatot a kapitányokra bíztak, ami helyszíni megfigyelést, jelenlétet, megszemlélést kívánt, s a tőlük kapott jelentések alapján gyakorolták a városházán a döntési jogkört. A szabályrendeletben rögzített kapitányi feladatok sokféleségét érzékelteti, hogy a mezei rendőrségi funkció ellátása során az utak gondozására, az útelzárások, rossz árkolások eltiltására épp úgy ügyelniök kellett, mint a lakosok nyilvántartására, a csavargók és házalók kitiltására, a titkos italmérésekre, a vadászati tilalomra, a kidobott dögök elásatására, a hernyók, rovarok és a szerbtövis irtására. Bírságolási joguk nem volt, de feljelentést kellett tenniök. Közre kellett működniök a katonakötelesek nyomozásában, a közmunka-összeírásban, a hatósági kézbesítésben. Árvíz, járvány, tűzvész, jégverés esetén az önálló intézkedés, a védekező munkák irányítása is feladataik közé tartozott. A Puszta 16 tanyakapitányának illetékességi területét eléggé pontosan elhatárolták. Egyre-egyre 2-3 dűlő, illetve dűlőrész jutott.

8 A tanyakapitányságok megszüntetését két fő okra vezetjük vissza: Részint arra, hogy a szokásos paraszti munka mellett nemigen végezték el a kapitányok a túlméretezett teendőket, s a megállapított tiszteletdíj sem volt vonzó. A másik ok az lehetett, hogy a pusztaiak szemében nem volt népszerű feladat a városháza, a „hivatal" ilyen közvetlen kiszolgálása, a közvetlen ismerősök, tanyaszomszédok feljelentése, megregulázása. 1878-tól a pusztai lakosság ismét csak a városban tudta elintézni az ügyeit, a városi tisztviselők jártak ki alkalmanként, egyes konkrét ügyek miatt a Pusztára.

9 A tanyakapitányság intézményének 1874-es újraszervezésekor az önkormányzati elemet, a lakossági képviselet célzatát teljesen mellőzték, a várost csak a kötelességek betartása érdekelte, csak követelni próbált, adni nem. A Puszta az iskolahálózat részbeni kiépítése után, az 1890-es évek elején harcolta ki az első — igen szerény — kitelepült közigazgatási, közegészségügyi intézményeket 8 CSML Hmv. Polgármesteri ein. ir. 171/1874. Tanácsi ir. 5333/1895. alapsz. Az 1874-ben hivatalba lépett pusztai tanyakapitányok nevei: Rostás György, L. Dezső Péter, Molnár Péter, Dóda Ferenc, Kis Szabó Ferenc, Bakos István, Héja József, Gyömrő Molnár János, Ficsér Tóth István, Láda Péter, Petrecz Pál, Elek Ferenc, Fia Székely János, Paál József, Szőke Sándor, Szűcs Sámuel. 9 A Puszta főbb pontjainak távolságát is a kiszállások utáni elszámolásokhoz rögzítették hivatalosan: CSML Hmv. Közgyűlési ir. 77/1878.