MSZMP Békés Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései 1982

1982-12-01 VB_664 - 1982_VB 664/3

Kérdések: Kardosné elvtársnő egy kérdést tett fel, melyre Várainé elvtársnő megfelelően megválaszolt. SZABÓ MIKLÓS elvtárs a napirend felett vitát nyitott. HUNYADI GYÖRGY elvtárs: Egy észrevételem van, a feladatok között megfogalmazott 3./ ponttal kapcsolatban. A bérezéssel kapcsolato­san többek között az anyag is megfogalmazza, hogy a pályakezdő fiatalok fizetése az felényi sem egy hosszabb ideje pályán lévő fizetéséhez viszonyitva. Elsősorban a pedagógusokról szeretnék beszélni. Az anyag a feladati részben megfogalmazza a munka sze­rinti elosztás elvét. Ezzel a meghatározással egyetértek, de a gyakorlati megvalósítását illetően van kérdőjel bennem. Véleményem szerint a bérezést alapvetően kellene megváltoztatni. A peadagógus pályán a soros előrelépések, fizetésemelések nem ösztönzik a pe­dagógusokat a jobb munkára, mert azt minden munkaértékelés nélkül megkapják. Nem lebecsülve az idősebb dolgozók nagy tapasztalatát, de a pályakezdő fiatalok tele ambicióval, akaraterővel, felvétez­ve uj ismeretanyagokkal jön és bagatell összeget kap. Ez egy fia­tal pedagógusnak nem lehet perspektiva, hogy majd ha 25 éves gya­korlata lesz, ő is kap ötezer forint fizetést. A pályakezdő fiatal értelmiségieknek az életben az anyagi lehetőségeit, családalapitá­si lehetőségeit, lakáshoz való hozzájutás feltételeit szűk keretek közé szoritja. Javasolom a feladati rész 3. pontját kiegésziteni azzal, hogy alapjaiban kellene megváltoztatni a bérezési rend­szert. Véleményem szerint igy lényegesen több pedagógus maradna a pályán, összességében jónak tartom az anyagot, elfogadásra java­solom. KARDOS ERNÓNÉ elvtársnő: A gyakorlati munkában való helytállás témaköréhez kivánok szólni. Hogy a fiatal értelmiségiek a gyakor­lati munkába hogyan tudnak beilleszkedni, ez rendkivül bonyolult, kompelx feladat. Az alapvetően múlik az egyénen, az egyén ráter­mettségén, akaraterején, szivósságán, tettrekészségén, felkészült­ségén, tehát meghatározó az egyén. Az iskolai folyamatnak alapvető feladata lenne, hogy a gyakorlati életre sokkal jobban készitse fel a fiatalokat. A nagy többségük az egyetemeken, főiskolákon az elméleti tárgyakból jó eredményt elértek, olyan szándékkal jönnek bárhová, hogy egymüszakos tevékenységet, tudományos jellegű tevé­kenységet folytassanak és rendkivül nehezen hangolhatok rá, a ter­melésirányítási feladatok elvégzésére, pontos és felelős munkakört nehéz velük betöltetni - művezetői vagy üzemvezetői - ahol az ope­rativ élet, a három műszak, egyéb problémák, ezekre nem egészen vannak felkészitve, s ezeken a területeken vannak a csalódások; a fiatalok magas szintű ismeretekkel érkeznek az adott helyre, és amikor elkezdenek tevékenykedni, szembe találják magukat egy rendkivül műszakilag gyengén felszerelt gyakorlati küzdőtérrel, telephelyeken móginkább. Ebből táplálkozik az a sokszor elkese­ritő megfogalmazás, hogy nem volt érdemes! Ez nehéz helyzet, hogyan és miképp lehet ezt feloldani? Gyakorlati tapasztalat, hogy az ösztöndij-rendszer nagyon jól szol­gálja ennek a nehézségnek a feloldását. A magas műszaki és egyéb képzettséget jól fel tudják használni a fiatalok, szervezési, technológiai, műszaki javaslataikkal, kezdeményezéseikkel, hogy a termelőüzemek elmozduljanak az adott pontról. Amikor végez a , fiatal, már ismeri az adott üzemet, amelynek össz^töndijasaként I

Next

/
Thumbnails
Contents