MSZMP Békés Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései 1981

1981-11-18 VB_636 - 1981_VB 636/9

-8­Nemcsak ebben a rétegben vannak világnézeti gondjaink. Többször elhangzott, hogy vannak vallásos művészeink, ettől még lehetnek tisztességes emberek., alkothatnak jót, előremutatót. Nem törőd­hetünk bele, hogy ezeket a korlátokat ne törjük át, természetesen okos, észérvekkel és mindenféle adminisztratív eszközök mellőzé­sével. A legdöntőbbnek az élő, eleven, meggyőző szót tartom. Mi­nél többet forogjunk ezekben a körökben - amelyről Ábrahám elvtárs is szólt - eszmecseréket folytassunk, és az sem baj, ha ellenvé­leményül; van egyik vagy másik kérdésben. Meggyőződésem, hogy dön­tő többsége jószándéku ember. Én azt nagyon nagyra értékelem, hogy az ellenzéki csoportnak nem sikerült egyetlen embert megnyernie magának, ós ez önmagáért beszél. Másfelől, ugy érzem művészeti rangot maguknak a művészeknek kell alkotásaikkal kivivniuk. Azon múlik - minden művészeti ágban'- hogy az adott művész mit produkál, mit tesz a társadalom asztalára. Eb­ből következik, hogy művészeti vitákban mi ne bocsátkozzunk bele, a művészeti szakmai vitákat ne a pártszervek döntsék el, ezt dönt­sék el a kritikusok, meg azok a művészek, akikre ez tartozik. Itt-ott még van - igy fogalmaztam meg magamnak - szekta-szelllern. Nemcsak az Uj Auróránál, ez a képzőművészetben is itt-ott előfor­dul. Arra kell törekedni, hogy mi a művészeket a poltikai hova­tartozásuk és a végzett munkájuk alapján Ítéljük meg, lehetőleg a szubjektivizmust iktassuk ki az egyes művészek megitélésénél. Tartsuk alapvetőnek a művészek politikai magatartását ós a művé­szi alkotásaikat, ennek alapján kell őket anyagilag is előnyben részesiteni. Az, aki többet tesz a társadalom asztalára, aki kul­turális, szocialista eszmeiségü alkotásaival segiti elő uj rendünk építését, az részesüljön előnybe. Változatlanul fenntartom azt a véleményem, hogy a megyében élő művészeket előnybe kell részesi­teni anyagilag is. Érezzék azok. a művészek, akik itt élnek a Vihar­sarok ezen táján, hogy felfigyelnek rájuk., értékes, okos alkotása­ikórt anyagilag is becsüljük őket. Nem valami különféle bánásmódba kell részesiteni a szellemi élet­ben a művészeti életben dolgozókat. Ugyanazok a mércék vannak itt is, mint a társadalom egészére vonatkozóan. Itt is érvényesüljön azonban a differenciáltság. Azzal nagyon egyetértek, hogy az eddi­ginél gyorsabb és jobb információt kell adni a jövőben a művészek­nek. Ez nemcsak a pártszervezeteknek a dolga, párt-, állami, tár­sadalmi szerveknek egyaránt. Támogatni kell a fiatal tehetségeket küzdve a kaszt-szellem ellen. Emögött gyakorta anyagiak húzódnak meg. A művészek nevelésénél; e­gyik legjobb módja - véleményem szerint -, ha minél több művészt bevonunk a közéletbe, vagyis közéleti megbizatást adunk ezeknek a művészeknek. Külön szeretnék szólni a Dókái Szinházról. Ugy fogalmaznám meg; addig, arnig a színházban embervásár lesz, mint a footballban, ad­dig nagyon nehéz helyzet lesz. A Oókai Szinház ebben a tekintet­ben nem versenyképes.sok más színházzal, mert olyan anyagi esz­közökkel bir, amilyennel. Bármennyire törekszik a szinház vezeté­se - politikai vezetése is - arra, hogy a Jókai Szinház művészeti színvonala emelkedjék. Ennek egyik feltétele, hogy olyan színészek dolgozzanak ebben a színházban, akik erre képesek. Megnyerő, te­hetséges emberek egy-két év után eltűnnek, egy másik szinház"rá­teszi a kezét", mert valamivel többet igér számára. Rettenetes ne­héz ilyen körülmények között megfelelő művészi színvonala tarta­ni, amikor minden évben 7-8 művész váltja egymást ilyen kis lét­számú színháznál. Nagyra becsülöm a szinház törekvését, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents