MSZMP Békés Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései 1981

1981-11-18 VB_636 - 1981_VB 636/9

-8Nemcsak ebben a rétegben vannak világnézeti gondjaink. Többször elhangzott, hogy vannak vallásos művészeink, ettől még lehetnek tisztességes emberek., alkothatnak jót, előremutatót. Nem törődhetünk bele, hogy ezeket a korlátokat ne törjük át, természetesen okos, észérvekkel és mindenféle adminisztratív eszközök mellőzésével. A legdöntőbbnek az élő, eleven, meggyőző szót tartom. Minél többet forogjunk ezekben a körökben - amelyről Ábrahám elvtárs is szólt - eszmecseréket folytassunk, és az sem baj, ha ellenvéleményül; van egyik vagy másik kérdésben. Meggyőződésem, hogy döntő többsége jószándéku ember. Én azt nagyon nagyra értékelem, hogy az ellenzéki csoportnak nem sikerült egyetlen embert megnyernie magának, ós ez önmagáért beszél. Másfelől, ugy érzem művészeti rangot maguknak a művészeknek kell alkotásaikkal kivivniuk. Azon múlik - minden művészeti ágban'- hogy az adott művész mit produkál, mit tesz a társadalom asztalára. Ebből következik, hogy művészeti vitákban mi ne bocsátkozzunk bele, a művészeti szakmai vitákat ne a pártszervek döntsék el, ezt döntsék el a kritikusok, meg azok a művészek, akikre ez tartozik. Itt-ott még van - igy fogalmaztam meg magamnak - szekta-szelllern. Nemcsak az Uj Auróránál, ez a képzőművészetben is itt-ott előfordul. Arra kell törekedni, hogy mi a művészeket a poltikai hovatartozásuk és a végzett munkájuk alapján Ítéljük meg, lehetőleg a szubjektivizmust iktassuk ki az egyes művészek megitélésénél. Tartsuk alapvetőnek a művészek politikai magatartását ós a művészi alkotásaikat, ennek alapján kell őket anyagilag is előnyben részesiteni. Az, aki többet tesz a társadalom asztalára, aki kulturális, szocialista eszmeiségü alkotásaival segiti elő uj rendünk építését, az részesüljön előnybe. Változatlanul fenntartom azt a véleményem, hogy a megyében élő művészeket előnybe kell részesiteni anyagilag is. Érezzék azok. a művészek, akik itt élnek a Viharsarok ezen táján, hogy felfigyelnek rájuk., értékes, okos alkotásaikórt anyagilag is becsüljük őket. Nem valami különféle bánásmódba kell részesiteni a szellemi életben a művészeti életben dolgozókat. Ugyanazok a mércék vannak itt is, mint a társadalom egészére vonatkozóan. Itt is érvényesüljön azonban a differenciáltság. Azzal nagyon egyetértek, hogy az eddiginél gyorsabb és jobb információt kell adni a jövőben a művészeknek. Ez nemcsak a pártszervezeteknek a dolga, párt-, állami, társadalmi szerveknek egyaránt. Támogatni kell a fiatal tehetségeket küzdve a kaszt-szellem ellen. Emögött gyakorta anyagiak húzódnak meg. A művészek nevelésénél; egyik legjobb módja - véleményem szerint -, ha minél több művészt bevonunk a közéletbe, vagyis közéleti megbizatást adunk ezeknek a művészeknek. Külön szeretnék szólni a Dókái Szinházról. Ugy fogalmaznám meg; addig, arnig a színházban embervásár lesz, mint a footballban, addig nagyon nehéz helyzet lesz. A Oókai Szinház ebben a tekintetben nem versenyképes.sok más színházzal, mert olyan anyagi eszközökkel bir, amilyennel. Bármennyire törekszik a szinház vezetése - politikai vezetése is - arra, hogy a Jókai Szinház művészeti színvonala emelkedjék. Ennek egyik feltétele, hogy olyan színészek dolgozzanak ebben a színházban, akik erre képesek. Megnyerő, tehetséges emberek egy-két év után eltűnnek, egy másik szinház"ráteszi a kezét", mert valamivel többet igér számára. Rettenetes nehéz ilyen körülmények között megfelelő művészi színvonala tartani, amikor minden évben 7-8 művész váltja egymást ilyen kis létszámú színháznál. Nagyra becsülöm a szinház törekvését, hogy