MSZMP Békés Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései 1980

1980-09-25 VB_606 - 1980_VB 606/11

- 10 A másik dolog, amit én szeretnék aláhúzni, véleményem szerint is további erőfeszítéseket kell tenni a szakmai képzettség erőteljesebb növelésében-. Kevés a politikai képzettség, szakmai felkészültségbeli gondok is vannak, akkor mikor bizonyos vezető állásba való kinevezés, megválasztás szóba kerülhet, és az egyenlőségek alapján, ha nincs meg a felkészültség akkor hiába törekszünk ennek erőteljesebb növelésére. A harmadik dolog; itt szóba került már - szeretném a magam részéről is megjegyezni -', hogy át kell értelmezni a nőpolitikái munkát. Véleményem szerint nem átértelmezésről van szó, hanem bizonyos hangsúly áthelyezésről van szó. Amiben már eredményeket értünk el oda is figyelmet, de talán kevesebb figyelmet és felhivni a figyelmet azokra a kérdésekre, megoldásokra, amelyeket a jelentés kiemel. FRANK FERENC elvtárs: A következő témára szeretnék reagálni, amit Kardosné elvtársnő kiemelt, a gyakori a beszámoltatás. Vannak területek, ahol sok, de vannak területek, ahol egyáltalán nincs beszámoltatás. Azzal kezdeném, hogy az arányokat meg kell találni, és ahol szajkózzák a nőpolitikát, ott ennek véget kell vetni, és az érdemi vitára kell helyezni a hangsúlyt. A mi Végrehajtó Bizottságunk azt mondta, hogy érdemi vitában vizsgáljuk meg azt, hogy az orosházi járásban hogyan hajtják végre a párt nőpolitikái határozatát. Mi a mi nőpolitikánk lényege; az hogyan érvényesül a nők politikai, társadalmi, kulturális és gazdasági egyenjogúsága. Ez a kérdés lényege! Ez nemcsak alkotmányos joga nőknek, hanem a nőpolitikái határozat, különösen a nőpolitikái határozat napvilágra kerülése óta az egyre inkább gyakorlati valósággá is válik. Én nem mondom azt, amit a nemzetiségi kérdésre szoktam mondani, hogy nálunk akkor van nemzetiségi probléma, ha csinálunk. De lassan eljutunk oda, hogy a nő kérdésben, illetőleg a nőpolitikában is akkor lesz probléma, ha mesterségesen csináljuk ezeket a problémákat. Egyáltalán nem akarom tagadni a valós gondokat, valós problémákat, amelyek eredetileg részben objektiv, részben szubjektiv, mert az, hogy mi egy gyermekintézmény hálózatot tudunk fejleszteni, ami a női nemnek a munkáját megkönnyitené az a népgazdaság erőforrásának a függvénye. De az kérem szépen, hogy egy nő vállal e közéletiséget, az elsősorban nem azon múlik, hogy milyen a társadalom anyagi erőffórása, a nő környezetén múlik, a családi környezetén, közösség környezetés, stb. En ugy tartom, hogy az utóbbi években javultak azok a feltételek, amelyek a nők társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális egyenjogúságát segitették. Ezek közismertek! Ide sorolom azt, is, hogy a nők szakmai képzettségi szinvonala, politikai műveltségi szinvonala is emelkedett. S mindezeknek együttes hatására a nők jövedelmi viszonyai is javultak. Még pontosabban a családi jövedelmek. Ez a folyamat az utóbbi években egyre inkább erőteljesebb. Hozzátenném azt is elvtársak, hogy az én véleményem szerint a nők közéleti tevékenysége fokozódott az elmúlt esztendőkben. Ez kifejezésre jut mindenekelőtt abban, hogy a testületi munkában, a nők aránya gyökeresen megváltozott. Ez most már k'b. 5 évre visszamenőnleg tehető, mind a párt,állami szervekgél, és más társadalmi szerveknél a nők aránya azért elfogadható. Ezzel nem akarom tagadni, hogy nincsenek egyes helyek, ahol még a testületi képviseletben sincs aránynak megfelelően a nők aránya, azt mondom, hogy egészében elfogadható, a nagyobb gond az, hogy a nőknek vezető munkakörbe való helyezése alig-alig halad előre. H