MSZMP Békés Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései 1980

1980-09-25 VB_606 - 1980_VB 606/6

közéletbe való bevonásának egyre inkább komoly akadályává a ]ekötöttség mutatkozik. Tul a politikai felkészültség, szemléletformálás szükséges fokozatait is beleértve. A valóság azért csak az, hogy az asszony ha a közéletben tevékenykedik azért általános gyakorlat neki otthon a munkák jelentős részét önmagának kell ellátnia. Valóban óriási lépést jelentett és példa az egész világon, amit tettünk a nők érdekében a bölcsődék, óvodák, gyermekintézmények tekintetében, ez nagy terhet vett le a nők válláról. És itt kapcsolódnék van-e a jövőben ilyen látványos tennivalónk, véleményem szerint van, ez pedig a szolgáltatások széles körű terjedése. Nőpolitikáról beszélünk jelen időszakban egyre erőteljesebben nyomul előre a szolgáltatások széles körű kiterjesztése. Elnézést, hogy Engelsre hivatkozók; világosan fogalmazta meg még a múlt században, hogy a nők valóságos társadalmi egyenjogúsága akkor fog beteljesülni, amikor a háztartási munka egyéni munkából társadalmi munkává válik. Ebben pedig csak a szolgáltatások kibővitése utjám tudunk lépni. Azért emiitettem ezt, mert amikor mi beszélgettünk, és beszéltünk a politikai munka fontosságáról, gazdaságvezetők, gazdaságok felelősségéről ebben a kérdésben, helyesen és jogosan egyre inkább figyelnünk kell arra is, hogy mit lehetne tenni szolgáltatások bővitésére, amely ezt az ügyet is szolgálná. Ebben is széleskörű lehetőségeink vannak még, amellyel élnünk kell, ez az abizonyos anyagi alapja, amelyre számithatunk. HARASZTI JÁNOS elvtárs: Folytatnám egy-két mondatba, amiről az Enyedi elvtárs beszélt, és a kérdésemmel kapcsolatban. Rosszul mondtam, itt nem értékelni, hanem értelmezni kell. Véleményem szerint a nőpolitikái határozat végrehajtásának gyakorlatát sem átértékelni, sem átértelmezni nem szükséges, mert érzésem szerint a nőpolitikai határozat egyike azoknak a hosszutávu feladatoknak, ami nagyon hosszú, sajnos nagyon hosszú időre szabja meg a feladatokat. S mindazok a gondolatok, amelyről Barna elvtárs beszélt, azok még előttünk állanak, de a nőpolitikái határozatokba meg van szó szerrint és egyértelműen benne foglaltatnak. És én még azt sem mondanám, hogy az iskolák, bölcsődék, óvodák vonatkozásában is már minden, és még igy sincs látványos tennivaló, még ott is van. Egyetlen egy dolgot ; van a szóigáltatásban részt vevő dolgozóknak egy nagyon széles köre, akik egyáltalán nem is tudják megfelelően igénybe venni pl. a bölcsődét, meg az óvodát, mert azok nyitvatartási ideje nem felel meg az ő munkaidejüknek, s kénytelenek más segitségét igénybe venni, s ezért a fizetésének a felét kifizeti, hogy nem tudta a bölcsődébe, vagy óvodába a gyermekét elhelyezni. És lehetne sorolni számtalan példát ilyen vonatkozásban. Társadalmi fejlettségünk, gazdasági lehetőségeink függvénye is ez a kérdés, ós van még nagyon sok tennivaló. Én ezt azért mondtam, hogy én védem ilyen értelemben védeni szeretném a nőpolitikái határozatot, mert én azt ugy értékelem, nagyon hosszú időre szabja meg számunkra a feladatokat, s mindazokkal a gondolatokkal, amelyek itt fel vannak sorolva, ezekkel egyértelműen, talán jobb kifejezés, árnyaltabb végrehajtása a nőpolitikái határozatnak, bizonyos pontjainak előtérbe helyezése, de ez nem átértelmezés. A következő gondolatokat a mezőgazdasági munkakörben dolgozó nőket illetően, a mezőgazdaságban is egyre kevesebb véleményem szerint az a úgynevezett gyalogmunka, s azoknak a gyalogmunkáknak ma már egy nagyon nagy zömét társadalmi összefogással végzik. A mezőgazdaságban a legértékesebb munka az szakértelmet kivan, nemcsak a melléküzemág, hanem speciálisan a mezőgazdasági munkák is. Ezért mondom, hogy az a megfogalmazás is leszej^elJL,lenne