MSZMP Békés Megyei Pártbizottságának ülései 1980
1980-10-29 PB_120 - 1980_PB 120/14
13 " Itt van a másik fogalomkör a kádercseréknél; a humanitás kérdése. Egyetértek azzal is, amit az anyag mond, hogy a humanitást ugy kell felfognunk, hogy a mi humanitásunk, a szocialista humanitás az elsősorban a közösséggel szembeni humanitás, a társadalom egészével szembeni humanitás és hogyha az egyénnel szemben is humánusak vagyunk és kell is hogy humánusak legyünk* de az egyénnel szembeni humanizmus nem előzheti meg a közösséggel szembeni humanizmusunkat. Egészen durván fogalmazva, ha meg kell sérteni valamelyiket, akkor inkább az egyénnel szembeni humanitásunk szenvedjen csorbát, mint a közösség ügye. Egyébként a humanizmust illeti, lehet kádercseréket végrehajtani nagyon humánusan is, azt hiszem, erre nekünk a jövőben még inkább oda kell figyelnünk a párton belül, mert mind többen lesznek azok az elvtársak, akik az élet természetes törvényei szerint nyugdijképesek lesznek, egészségük megromlott, megfáradtak, szeretnék még szolgálni az ügyet, de már azzal az erővel, energiával, amit a feladatkörük megkiván nem tudják ezt csinálni, hogy az ő tapasztalataik hasznositása, még akkor ha már nem ők töltik be azt a funkciót, nem nélkülözhető a mi további vezetői generációnk munkájához. Az ő tapasztalataikat fel kell használni, ki kell kérni véleményüket, oda kell ültetnünk őket a döntéselőkészités folyamatához, nemcsak azért, hogy ők hasznosnak érezzék magukat, hanem azért is, mert valóban hasznossá tudják tenni az évtizedek során felhalmozódott tapasztalataikat számunkra. Ez a humanizmus és nem az, hogy ott-tartsuk őket mindaddig, amig végleg meg nem rokkannak abban a munkakörben, mert már nagyon nehéz nekik, mert már a szivinfarktus fenyegeti őket. Ezeknek a dolgoknak az együttes kezelése, politikai oldalról való együttes kezelése jelentheti ennek a humanizmusnak is a dolgát. Harmadik ilyen kérdés vagy fogalomkör, amit itt felvetettek, ez a demokratizmus, nyiltság, diszkréció, stb, kérdése. Elvtársak! Ugy kell felfognunk - én azt hiszem -, hogyha a mi politikánk, a párt egész politikája egy hallatlanul demokratikus és nyilt és őszinte politika a műhelymunkától kezdve a végrehajtásig, hogy másról ne' beszéljek, a kongresszust a televizió képernyőjén bonyolitotta le a Központi Bizottság tulajdonképpen, azt a kongresszust, mely hivatva van arra egyrészt, hogy egy hosszú távú programot fogadjon el és azt a XII, Kongresszust, amely egy rendkivül bonyolult nemzetközi és hazai gazdasági helyzetben fogalmazta meg a további feladatainkat, az ország nyilvánossága előtt alakitotta ki a párt. És ha ennek a politikának, amely ilyen nyilt, őszinte, demokratikus, amibe beleszólhat az állampolgár és a párttag különösképpen beleszólhat, része a káderpolitikai, akkor a káderpolitika sem mentesülhet ezalól a nyiltság és őszinteség alól. Ezért a mi káderpolitikánkat mindenképpen nyiltabbá, őszintébbé, demokratikusabbá kell tenni. Vannak törekvéseink, amelyek ezt a célt jobban akarják majd szolgálni, de csak hivatkoznék arra a központi bizottsági határozatra, amelyet Frank elvtárs ismertetett az iparirányítással kapcsolatban, abban olvasható egy mondat a vállalatok önállóságának fokozódásával és az ezzel kapcsolatos politikai feladatokkal összefüggésben, ami éppen a kádermunkára szól, amiben az van, hogy fokozatosan be kell vezetni a váEalatok vezetői tisztségének pályázati utón való betöltésének a rendszerét. Ez egy kimunkálatlan dolog, de a politikai gondolkodásban mindenképpen meglévő házi feladatnak a része. Arról van szó, hogy biztositanunk kell a most kinevezett, kinevezés utján funkcióba kerülő elvtársak