MSZMP Békés Megyei Pártbizottságának ülései 1980

1980-10-29 PB_120 - 1980_PB 120/13

- 12 kában, hanem itt is gazdagítani kell az ismereteket. Nem utolsó sorban a vezetésre való alkalmasság kérdésében különösen napjainkban és a jövőben még inkább előtérbe kerül és erősitenünk is kell azt a felfogást, hogy szolgálat a vezetés, hogy valakinek a bizalmából töltenek be funkciókat és ezzel a bizalommal nincs jogunk, senkinek sincs joga visszaélni, szolgálatnak kell felfogni, olyan szolgálatnak, amellyel együtt jogok és kötelességek járnak és ezekkel a jogokkal és kötelességekkel élnie kell a vezetőnek, mert egyben feladatot is jelentenek számára, de soha nem szabad vele visszaélni. Ugy gondolom, hogy a vezetői garnitúra döntő többségére ez is igaz, hogy tisztességesen szolgálják az ügyünket, mint ahogy sok minden más is igaz, de elegendő csak néhány olyan vezető, aki ezzel ellentétes magatartást tanusit vagy életvitelt folytat ahhoz, hogy az a bizonyos vezető ellenes hangulat, amelyről az Irháziné elvtársnő beszélt, esetenként kialakuljon. Ezt, én ugy gondolom, hogy a pártnak nagyon fontos ügye védeni, elvileg és politikailag is és megóvni önmagát is és a politikai közvéleményünket is az ezzel kapcsolatos tévedésektől, túlzásoktól is, de egyben biztositani politikai eszközökkel azt is, hogy ne is alakulhasson ki ilyen felfogás vagy vélemény a vezetői garnitúránkról. Az anyag kapcsán is és a vita kapcsán is néhány dolog felvetődött, amelyhez én is szeretnék kapcsolódni.Itt van a kádercserék kérdése. Valóban igy van, hogy a kongresszus határozatában is megfogalmazódott ez, előtte a Politikai Bizottság is szólt erről, de itt is azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy a kádercserék, ügye az a politikai szükséglet által előállitott helyzetnek a kérdése. Nem rotáció kérdése, nem mesterségesen előállitott, valamiféle okoknak az ügye. Ha az illető megfelel azoknak a követelményeknek, amelyeket funkciójával és ezzel Összefüggésben vele szemben is támasztunk és az ott lévő feladatok növekedésével lépést tartva, azokkal együttnőve eleget tud tenni a funkciójával együttjáró feladatoknak, akkor töltheti be ezt a funkcióját évtizedekig is. Nem biztos, hogy ez minden esetben általános politikai elvként, politikai gyakorlatként használható dolog. Kétségtelen tény, hogy a fejlődésben megrekedt, az illető vezető által is megunt munkára őt tovább kényszeríteni butaság lenne és ártana az ügynek is. Ilyen esetben cserélni kell. Kétségtelen tény ha valakit túlhaladtak a feladatok és nem tud eleget tenni ezeknek, akkor az ő érdekében is és az ügy érdekében is cserélni kell, még azon az áron is, ha ő rang kérdése tekintetében alacsonyabb funkcióba kerül és itt van a bukott ember kérdése. Én ugy gondolom és azt hiszem ezt lenne jó a pártszerveinknél is tudatositani, hogy a mi társadalmunkban minden egyes funkció, amit az emberek betöltenek, legyen az bármilyen, az nagy megtiszteltetés annak az embernek a számára, aki ezt a nép bizalmából betöltheti. Itt a lépcsőfokok kérdése az nem lehet elsődleges szempont. Azokkal az elvtársakkal beszélgettünk már nagyon sokszor, akik korábban magasabb funkcióban voltak és most esetleg "alacsonyabb" funkcióban folytatják tovább vezetői tevékenységüket, jobban érzik magukat, nagyobb biztonsággal tudják kormányozni azt a "kocsit", amelyiket éppen húznak és a köznek is jobban szolgálnak. Ezért igazat adok az anyagnak is és a javaslóknak is, hogy a megérett kádercseréket ilyen szempontból, de csak politikai megközelitésből és csak politikai szükséglet által diktált módon, időben és emberségesen le kell rendezni.