MSZMP Békés Megyei Pártbizottságának ülései 1980
1980-10-29 PB_120 - 1980_PB 120/10
E kérdésben az eddigieknél sokkal gyorsabb, rugalmasabb döntésekre van szükség. Ezért: A pártszerveknek kezdeményezőbben kell fellépniök, nem lehetnek az elvtelen kompromisszumok támogatói, az egyéni érdekek nem sérthetik a közérdeket. Az "állóviz" elmélet birálata. Itt emliteném meg, hogy a "védett kor" nem kötelezhet mozdulatlanságra a kádermunkában. Itt ismét az irányitó pártszervek felelőssége óriási. Mindenekelőtt véleményem szerint abból az alapállásból kell kiindulni, hogy egész kádermunkánkat a káderek iránti bizalom és humánum hatja át. Ennek megfelelően ilyen esetekben is - szerencsére egyre kevesebb helyen van rá szükség időben fel kell tárni nyilt, őszinte légkörben a helyzetet, és a megoldásra az egyén, de a közösség érdekében is megnyugtató megoldást kell találni, mert ez hangsúlyoznám még egyszer, az egyén érdekét is kell, hogy szolgálja. Több esetben tapasztaltunk olyat, hogy indokolatlanul gyorsan mozgatnak kádereket. Ezért hangsúlyozzuk, hogy az elhamarkodott döntések helyett, tegyük lehetővé a káderek számára a bizonyitást, mert erre a megmérettetésre az egyénnek is szüksége van. Az utánpótlás nevelésének problémái: a káderképzés tervezésében ma már alapvetően nincs probléma. A gond abban jelentkezik, hogy az ötéves tervezési ciklus községi és üzemi szinten viszonylag hosszú idő, és a tervek a ciklus második felében kevésbé realizálódnak. Ennek többnyire objektiv okai vannak: a viszonylag nagyarányú mozgás, a munkahely változás, családi életben bekövetkezett változások, stb. A második időszakra jellemző tapasztalataink alapján a tervezettől való legnagyobb eltérés, ötletszerűség és kapkodás. Ezért célszerűbbnek találnám az alsóbb szerveknél a 2-3 éves tervezést. Sokszor találkozni a vezetők körében - "félelmet" a második vonalbeli káderektől. Ezzel magyarázható, hogy gyakori a második vonalba olyan káderek felhozása, akik képességeik alapján nem jelenthetnek "veszélyt" a vezetésre. Ezért hangsúlyozzuk, hogy az utánpótlásként számitásba vett kádereknél, a pártszervek ügyeljenek arra, hogy a minőségi csere lehetőségei meglegyenek. A szubjektivizmus veszélyének elkerülése érdekében a káderutánpótlás bázisai: a testületi tagok, az alapszervezeti vezetők, a tömegszervezeti vezetők köréből kerüljenek ki, hiszen ezek már "megmérettek" és élvezik adott közösség bizalmát. E gondolatkörhöz kapcsolnám, hogy a tömegszervezetek, de különösen a KISZ káderképzésére nagyobb figyelmet szükséges forditani a pártszervek részéről. A minősítésekről: a minősitések elkészitése tervszerűbbé vált, tartalmilag is fejlődés tapasztalható. /MT MGO./ E megállapítás mellett azonban nem hallgathatjuk el, hogy lehet még találkozni sablonos, formális minősítésekkel. Gond, hogy többnyire a minősítettnél csak a pozitivumok szerepelnek. A hibák feltárása nem kellő mélységű, a fogyatékosságok felszámolására tett javaslatok nem elég megalapozottak. Ebből következik, hogy; néhány esetben előfordul, hogy a minősitést önmagában nem a nevelés szolgálatába állitják. Kiegészitő minősitósekre vár most az a feladat, hogy ezeket felszámolja. Itt emliteném meg, hogy nem tisztázott a tsz pártvezetőségi és üzemi /függetlenített/ párttitkárok esetében, hogy hatáskörileg hová tartoznak. Gyakorlatilag a községi pb-ok hatáskörén vannak, a valóságban pedig a. járási pb-n történik a fizetés megállapításuk, kitüntetési javaslatuk, beállitásuk és felmentésük is a járási pb egyetértésével történik. A legnagyobb problémának azt tekintjük, hogy ezekről a káderekről minősités nem készül, mivel a községi pb személyi anyagot nem kezelnek, ugyanakkor a járási pb-n sem készül róluk minősités, mivel nincsenek a vb--hatáskörén • Ezért indokolt, hogy ezek a káderek a OPB hatésk<rfÉb& kerüljenek. [0