MDP Békés Megyei Megyebizottságának (VB) ülései 1953. június 1. - 1953. július 27.
1953. június 30.
• fő - b Sőt addig ment a személyi kultusz, vezérkedés - feár felvetettem, hogy helytelen,-hogy tanács Végrehajtó Bizottsági ülésen olyan elhangzott, hogy Nagy elvtárs tanításai. A kollektív vezetés hiányát bizonyítja, hogy a megyebizottsági üléseken lényegileg nem a Megyebizottság véleménye volt az uralkodó, hanem a megyei titkár véleménye. r megyei titkár volt az, amely eldöntötte, illetve bizonyos esetekben függetlenül a hozzászólásoktól meghatározta egy-egy esetben a tennivalókat, nem folytak bele megfelelően a Megyebizottság tagjai. Ezt bizonyltja az a gyakorlat, hogy a Megyebizottsági ülésen jegyzőkönyvet nem vezetünk, csak a megyei titkár összefoglalóját irjuk I#g a hozzászólásokat nem irjuk, amely azt tükrözte, hogy nem tartjuk olyan fontosnak az elvtársak hozzászólásait. Ez komoly mértékben befolyásolta az egész Megyebizottság munkáját. Bizonyltja a kritikátlan szellem, amely a Megyebizottságon belül honol, ez vonatkozik az alsóbb pártbizottságokra is. Nem vetették fel a hiányosságokat, nem birálták a vezetést, elsikadt a birálat, önbirálat, nem vetették fel az elvtársak, ami a személyi magatartásomban megnyilvánult, vagy a vezetésbe. A kjjllektiv vezetés helyettesítéséét személyi vezetéssel, az ezzel párosuló személyi kultusz elterjedéséért elsősorban Rákosi elvtárs a felelős. A vezérkedés, a nagymérvű székelyi kultusz folyt a hadseregben ds. ahol a vezetésben a hadseregnek a népgazdaság teherbiróképessegére tekintet nélkül - túlzott fejlesztési irányával párosult. Ezért elsósában Farkas Mihály elvtárs a felelős. A személyi jellegű vezetés afca-.. -dályozta és lehetetlenné tette, hogy a párt, állam élén igazi vezető kollektíva alakuljon ki. Csak igen kis számban vitünk előre fiatal vezető kádereket a legfelsőbb funkcióba és ezeket inkább formálisan, mint ténylegesen. Valójában a vezetés klikszerü volt és mindössze négy elvtárs, Rákosi, Gerő ? Farkas és Révai elvtársak kezében összpontosult. Ezek az elvtársak lényeges cérdésekben nem birálták egymást, vagy legfejebb egymásközött, nem vezető pártszervekben gyakoroltak egyes esetekben bírálatot. Ennek az voLt a következménye, hogy a pártvezetésben bírálat és önbirálat, mint a kommunista vezetés alapvető módszere" nem érvényesült. A bajokra és hibákra gyakran fátylat borítottak, általában a vezetés nem ment le a hibák gyökeréig, nem számolta fel a rosszai gyökerestől. Mindez nagymértékbon akadályozta un, a munkásosztályhoz, a néphez hü fiatal vezetőkiderek kifejlődését. A vezetésbe kisszámba bekerült jij káderek nem, vagy alig vettek részt átfogó gazdasági és országos jelentőségű politikai kérdések kidolgozásában és megvitatásában. A kollektív vezetés helyettesítése személyi vezetéssel és a személyi kultusz azonban nemcsak a felső vezető káderek kifejlődése, felső vezetőkollektiva kialakulását akadályozta, hanem általában fékezte a káderek fejlődését, uj, tehetséges, párthü káderek felszinre kerülését az egész Pártba, tömegszervezetekben, sőt az állami munkában. A személyi vezetés módszere, a személyi kuibtusz kihatott a pártéietre, a pártszervek és pártszervezet munkáját háttérbe szorította a kollektiv vezetés módszere a kötelező kommunista szerénységet. Rontotta a pártfunkcionáriusok és pártszervek viszonyát a tömegekhez és szinte a pártvezetés általános módszerévé lett. A pártvezetésnek helytelen gazdaságpolitikája a tömegektől való elszakadáshoz vezetett. Ehhez nagymértékben hozzájárult a pártvezetésnek leszűkítése, kollektiv vezetés helyettesítése személyi vezetéssel. Ez kifejezésre jutott egyrészt abban, hogy a felsőbb vezetéshez gyakran nem jutottak el a dolgozó tömegek, munkások, parasztok, értelmiségiek, kisemberek panaszai, jogos ás igazságos bírálatuk. Másrészt pedig a klikszerüvé szűkült pártvezetés nem figyelt fel azokra a jelzésekre, amelyek a dolgozóktól, vagy különféle párt, társadalmik állami szervektől, sőt esetenként a pártvezetés egyes tagjaitól érkeztek. Ezeket nem egyszer opportunizmusnak bélyegezte. Illetve, amennyiben felfigyelt a jelzésekre,