MDP Békés Megyei választmányi és pártbizottsági ülései 1954. május 5. - 1956. június 9.
1954. augusztus 4.
Meg kell azt mondani, hogy az állatorvosok sem tesznek meg mindent a termelőszövelbkezeteknál, egyénileg dolgozó parasztoknál ezen a téren. Amikor hivják az állatorvosokat, akkor kimennek a területre, lia szükséges - egy oltást beadnak, vagy azt mondják, hogy le kell vágni a jószágot. De nemigen van az megkövetelve, hogy az állatorvosok megelőző intézkedéseket tegyenek, mert ők is felelősek az állatokért. Nálunk a honvédségnél az állatorvos felelős e&ért, ha elhull egy jószág, és az a tapasztalat, hihgy a termelőszövetkezeteknél nem felelős. X pártszervezeteknek kellene odahatni, hogy ezek az elvtársak felelőséget érezzenek e munka iránt. A legtöbb segitséget ők tudják adni ezen a téren. Ezekkel az elvtársakkal azonban egyénileg nagyon sokat kell foglalkozni, ós ez a kommunisták feladata. Foglalkozni kell megfelelően az egyéni gazdaságokkal is., Ezen a téren igen komoly feladata van a pártszervezetnek. Ha megnézzük, láthatjuk azt, hogy általában minden egyéni gazdálkodónak van egy lova, tehene, sertése, és ezzel a területtel nem foglalkozunk mi megfelelően. Nekem az a véleményem, hogy ezzel a kérdéssel nagyon sokat kell foglalkozni a pártszervezeteknek. Oda kell hatni, hogy ne csak a szövetkezetek kérdésével foglalkozzunk, mert ezek az egyénileg gazdálkodók előbb-utóbb termelőszövetkezeti tagok lesznek. Vincze elvtárs Szarvas: Felvetődött az állattenyésztő állomások munkája. Meg kell mondani azt, hogy ezek az állattenyésztő állom .sok rövid múltra tekintenek vissza. így még munkájukat nem is láthatjuk megfelelően. Egész biztos, hogy 1-2 év múlva egészen másképpen fogjuk látni munkájukat. A beszámolót jónak tartom. Helyes lett volna felvetni jobban a jelentésben, hogy hogyan néz ki az apaállatok elhelyezése, helyes arányban van-e meg az apaállatok elhelyezése. Erdekeit volna az a jelentésből, hogy a bikák hogyan vannak elosztva, hogyha egy-egy egyénileg gazdálkodó a tehenét el akarja vinni a bikához mekorra utat kell megtennie. Beszéltem az egyik dolgozó paraszttal, aki azt vetette fel, hogy lo-15 km-re kell vinni a tehenet a bikához. Az igazgatóság jelentése foglalkozik azzal, hogy a jövőben tenyészkonékat fog kihelyezni, hogy könnyebben megközelíthetők legyenek, ez helyes, ahonban a bikáknál is ezt kellene megcsinálni. Sokszor egészen komoly munkaidőben kellene a dolgozó parasztnak a tehenet elvinni a bikához,, azonban sok esetben elmaro.d az elvitele, mivel lo km-t kell menni, mivel sürgős munkája van. Tapasztalható az, hogy igen sok legelő területet feltörtek.Nem az a baj, hogy a legelő területeket rövidebbre fogjuk, hanem az, hogy nem áll ezzel arányba a mesterséges legelők telepitése. A Szovjetunióban mesterséges legelőt letetitenek, amelynek iühozama magasabb, mint a ter mészetes legelőké. A talajjavítással kapcsolatban azt vetem fel, hogyha ilyen ütemben halad ez a munka, akkor még 15o év múlva sem lesz megcsinálva. Az a tapasztalat, hogy a íalanjavitó Vállalat tized sorban foglalkozik a talaj javítással.Feltétlen ra kellene szoritani ezeket a Vállalatokat, hogy fő foglalkozásuknak is éljenek, talajjavítással is foglalkozzanak. Dióssi elvtárs és Sándor elvtárs hozzászólásában felvetette a masodvetéssel kapcsolatos kérdést. Évtizedes tapasztalat az, hogy a másodvetés bizonyos időjárás esetén biztos.Ennél a kérdésnél a munkák nem megfelelő végzése is felvetődik, felvetődik az agrotechnika nem megfelelő alkalmazása. Pl. nem végzik el idejében a tarlóhántást. Ha nem végzik el idejében, kiszárad a föld. Az öntözéses területeken feltétlenül biztos mindig a másodvetés eredménye. Az állattenyésztés és növénytermesztés kettészakitásának a kérdését vet ném fel: Indokolatlan az a felvetés, hogy az állattenyésztést a növénytermesztés tartja el. Hogyan volna biztosítva a talajerő fenntartása,
