150 év a kertészettudományi élelmiszertudományi és tájépítészeti oktatás szolgálatában 1853-2003 (Budapest, 2003)
Zsidi Vimos: A Kertészeti Tanintézettől a Kertészeti Főiskoláig. A Magyar Királyi Kertészeti Tanintézet, 1894-1939
szabadságot. A rendes hallgatók felvételi feltétele 16-26 év közötti életkor volt és 4 középiskolai osztály sikeres elvégzéséről szóló bizonyítvány. Rendkívüli hallgatóként nyerhettek felvételt azok a jelentkezők, akik az utóbbi feltétellel ugyan nem rendelkeztek, de többéves gyakorlatot tudtak igazolni és a felvételi vizsgán megfeleltek. Kezdetben - az első világháború végéig - csak férfiakat vettek fel. A kertészképző tanfolyam első két félévében alap- és segédtantárgyakat tanítottak, s az alapvető gyakorlati készségeket és fogásokat sajátították el. A második és a harmadik tanévben következtek a szaktárgyak, valamint „a kényesebb és önállóbb működést igénylő gyakorlatok". A gyakorlati fogások elsajátítása, a különböző munkafolyamatokban való jártasság megszerzése érdekében reggeltől estig „a tanulók minden előforduló munkában részt vesznek”, kivéve az előadások és az étkezések idejét. A fizikai munkák ritmusa és szükséglete szabta meg az elméleti felkészülést. A tanári kar ekkor 4 rendes tanárból, egy „irodatiszt segédtanár”-ból és egy főkertészből, továbbá egy rajztanárból - összesen 7 főből állt. Rudinai Molnár István igazgató-tanár a beindulás éveiben, 1897-ig vezette a Kertészeti Tanintézetet. 1897-ben a Földművelésügyi Minisztérium Gyümölcsészeti és Kertészeti Osztályának vezetője lett, a következő évben Országos Gyümölcsészeti- és Fatenyésztési minisztériumi biztossá nevezték ki. Távozása után Angyal Dezső, addigi helyettese vette át az intézmény igazgatását 1897-től 1919 januárjáig, aki egyidejűleg gyümölcstermesztést, szőlőművelést és a gyümölcsfajtaismeretet tanított. Györy István gyógyszerész két évtizeden keresztül 1894. október 1. - 1914 júniusa között tanította a kémiát, a fizikát, a meteorológiát és klimatológiát, a gyümölcs- és zöldségértékesítést és feldolgozást, a borászatot, s kezdetben egy ideig a védekezési anyagok ismeretét is. A Kertészeti Tanintézetbe történő belépése előtt a Budapesti Tudományegyetem II. Kémiai Intézetének elsőtanársegéde volt. Egyetemi karrierjével nem törődve lépett a Tanintézet oktatói közé. Ő is széleskörű külföldi tapasztalatok birtokában és nemzetközileg is elismert kémiai feltalálóként került a Kertészeti Tanintézetbe. 1893/94-ben kultuszminiszteri ösztöndíjjal a heidelbergi és a müncheni egyetemen, valamint németországi kertészeti intézményekben tett látogatást. Negyedszázados működés után 1918/19-ben vált ki végleg a Tanintézet előadói karából. Schilberszky Károly bölcsészdoktor, később budapesti tudományegyetemi (1904) és műegyetemi (1911) magántanár tanította a növénytant, a növénykórtant, az állati ellenségeket, valamint az idegen nyelvű kertészeti műszavakat. Tagja volt a Tanintézeten belül működő Kertészeti Magkísérleti Állomásnak. Ezenkívül számos kongresszuson, nemzetközi rendezvényen előadóként szerepelt, több jelentős szakmai tisztséget töltött be. Röde Károly főkertész 1913-ig dolgozott a Kertészeti Tanintézetben, majd Budapest főkertésze lett. A Tanintézetben nemcsak a dísznövénytermesztést, a virág-, zöldség- és gyümölcshajtatást tanította, hanem a dísznövény-termesztés és díszkertészet, valamint a virág-, zöldség- és gyümölcshajtatás gyakorlati vezetője is volt. Révész István 1896-1915-ig számos szaktárgyat oktatott, Rerrich Béla elődeként, többek között kertek és kertépítmények tervezését, valamint az elméleti dísz- és táj kertészetet tanította, továbbá a földmérési gyakorlatok vezetője volt. Bottá István kettős feladatot látott el: végezte az adminisztrációt, miközben 43
