150 év a kertészettudományi élelmiszertudományi és tájépítészeti oktatás szolgálatában 1853-2003 (Budapest, 2003)
Zsidi Vimos: A Kertészeti Tanintézettől a Kertészeti Főiskoláig. A Magyar Királyi Kertészeti Tanintézet, 1894-1939
számtant és irálytant (=„stílust") adott elő. Ezenkívül vezette a hallgatók önképzőkörét, szervezte az énekkart. Szervezőtehetségét a kertészeti kiállítások alkalmával is igénybe vették. 1907 júliusában intézeti titkárrá nevezték ki. Ugyanezen év októberében bekövetkezett halálával a „kertésztársadalom sokat ígérő fiatal életet veszített el benne". Az intézet első tanári karába tartozott még Gyulai László polgári iskolai tanárképző intézeti tanár, óraadó rajztanár 1894-1910 között. Ő tervezte a tanintézet 1897-1908 között használt végbizonyítványának grafikáját. Említést érdemelnek még, ha nem is tartoztak a tanár kar kötelékébe, az intézmény orvosai: 1894-95-ben Bányai Fülöp, 1895-1916 között pedig Frenreisz István. Utóbbi a harctéren szerzett betegségében hunyt el. A középfokú egyéves kert- és szőlő-munkásképző tanfolyam rövid működés után 1897 decemberében megszűnt, de megindult helyette az ugyancsak egyéves kertészsegédi tanfolyam, amelynek tanulmányi ideje már két év lett 1905-ben. 1910 januárjában a Kertészeti Tanintézetben ez a képzési forma megszűnt; Baján folytatódott tovább, majd az 1930-as években ismét a fővárosba került vissza. A felvehető hallgatók száma eleinte 10 volt, majd 1908-tól 20 főre emelkedett. Az alapfokú tanfolyamok 1896 őszétől kezdődtek el, eleinte csak férfiak, majd 1902-től nők is beiratkozhattak. E tanfolyamokat a földművelésügyi miniszter engedélye alapján lehetett megtartani, a résztvevők látogatási bizonyítványt kaptak. Tandíjat nem kellett fizetni. A lelkészek, néptanítók, birtokosok, illetve útmesterek, útkaparók esetenként minden érdeklődő számára szervezett tanfolyamokon a gyümölcsfa tenyésztéssel, a gyümölcs értékesítéssel, a konyhakertészettel, a kártevők elleni védekezéssel, valamint a kertészeti termények tartósításával foglalkoztak. Az első tanfolyamot 1896-ban rendezték, majd ettől kezdve folyamatosan szervezték azokat, a jelentkezők számától függően. Az Entz Ferenc által megkezdett természettudományos alapozást Rudinai Molnár István közgazdasági szemlélettel tette korszerűvé, s Angyal Dezső pedig képes volt kettőjük koncepcióját úgy ötvözni, hogy az a szakember képzésben is hasznosuljon. így hármójuk munkásságával kezdődött el a modern magyar kertészettudomány művelése és oktatása. Egyébként ezt támasztja alá a felsorolt tantárgyak struktúrája is: minden olyan tárgyat megtalálunk már - még ha csírájában is, amelyet a későbbiek folyamán, a mai napig tanítanak, amelyekre azóta tanszékek szerveződtek. „F” épület A tanítás tárgyi feltételei közül már említésre került az 1893-ban elkészült igazgatósági - a mai „F” épület. Az elméleti és a gyakorlati oktatást egyaránt segítette a külföldi szakkönyvekkel és folyóiratokkal ellátott könyvtár, a vegytani laboratórium, az ásvány-, kőzet,- talaj- és trágyatani gyűjtemény; továbbá a 44
