150 év a kertészettudományi élelmiszertudományi és tájépítészeti oktatás szolgálatában 1853-2003 (Budapest, 2003)
Zsidi Vilmos: Az egyetemi rangú Kertészeti és Szőlészeti Főiskola, 1953-1968
1956 A Kertészeti és Szőlészeti Főiskolát hagyományosan egyfajta kisgazda, polgári mentalitás jellemezte, s ez a világszemlélet a kommunista diktatúra idején természetszerűleg került szembe a hivatalos politikai irányvonallal. A kommunista párt számára nemkívánatos helyzeten úgy kívántak segíteni, hogy - egyébként szokásos gyakorlat szerint - a politikailag ellenséges, vagy „megbízhatatlan” oktatókat eltávolították. A folyamat már 1945-ben elkezdődött, 1948/49-ben érte el tetőpontját. Az eltávolított oktatók helyére ideológiai szempontból megbízhatóbb tanárokat neveztek ki. Példaként említhető a Növénytani Tanszék, melynek mind a négy oktatója kénytelen volt megválni az intézménytől 1949-ben. Az első célpont Mándy György professzor volt. Őt később rehabilitálták és 1990-ben poszthumusz Széchenyi-díjban részesítették. Az ötvenes években bekövetkező politikai erjedés egyik leginkább látványos jele volt a Petőfi Kör megalakulása. Erőteljesen jelezte a változások iránti igényt a Petőfi Kör-i viták tartalma. A Magyar Dolgozók Pártja mezőgazdasági politikájának kritikája volt a Kertmagyarország vita 1956. október 17-én, amelyen Okályi Iván professzor is felszólalt. Nemcsak a forradalom előszele, hanem annak eseményei is elérték a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolát. A forradalom egyes mozzanatai a többi felsőoktatási intézményben történtekhez hasonlóan zajlottak. 1956. október 20-án külön autóbusz vitte a hallgatókat Szegedre, hogy ott részt vegyenek a MEFESz- gyűlésen. Két nap múlva Budapesten megalakult a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola MEFESz szervezete, amelynek oktatói titkára Jenser Gábor a Rovartani Tanszék tanársegéde lett. A főiskolai hallgatók egy csoportja részt vett a Budapesti Műszaki Egyetemen tartott diáknagygyűlésen, mások Gödöllőre mentek az Agrártudományi Egyetemre, ahol szintén a MEFESz megalakítása került napirendre. Október 23-án reggel rendben elkezdődtek a tanórák, de az előző napi események, és a délutánra tervezett tüntetés egyre terjedő híre kizökkentett mindenkit a megszokott rendből: ebéd után oktatók és hallgatók már együtt vonultak a Bem térre a Főiskola zászlajával, virágkoszorúkkal és kokárdákkal. A hallgatók közül nem mindenki vett részt a tüntetésen és az azt követő eseményekben, mert egyesek szakmai gyakorlaton voltak vidéken, mások pedig hazautaztak. A forradalom és szabadságharc idején két szervezet alakult a Főiskolán: a Forradalmi Bizottság és a Nemzetőrség. Az Ideiglenes Forradalmi Bizottságot október 31-én választották meg, elnöke - egyhangú szavazással - Okályi Iván lett, aki vonakodva fogadta el e megbízatást. A Forradalmi Bizottságot további 20 tag és 4 póttag, valamint 2 hallgatói képviselő alkotta (Szekér László, Baráth Zoltán, Mészáros József, Domokos János, Mőcsényi Mihály, Csák Béla, Probocskai Endre, Miskei József, Valastyán György, Galamb Ferenc, Tamási János, Lehoczky János, Incze Ferenc, Karikás László, Nagy Pál, Csepregi Pál, Zilaí János, ifj. Mohácsy Mátyás, Marossy Kálmán, Kozma Jenő, illetve Dobray Endre, Kárpáti Zoltán, Poltári Vilmos, Kozma Jenőné). Az „ideiglenes” kifejezés arra utalt, hogy az oktatóknak és a hallgatóknak nem egészen a fele vett részt a választáson, ezért a „végleges” bizottság megalakítását későbbre halasztották. A megalakulást követően határozatot fogadtak el, amivel támogatták a forradalmat és a Nagy Imre-kormány politikáját. Az Ideiglenes Forradalmi Bizottság első ülésén határozatot hozott a főiskolai épületek és telepek fegyveres őrzéséről, a szolgálat ellátására Nemzetőrséget szerveztek. Egy másik határozattal - a korábbi döntéssel ellentétben - 16 személyt kitiltottak az intézmény területéről. Az érintettek főleg a Marxizmus-leninizmus Tanszék, a 65
