150 év a kertészettudományi élelmiszertudományi és tájépítészeti oktatás szolgálatában 1853-2003 (Budapest, 2003)
Jámbor Imre: A táj építészeti oktatás múltja és jelene
A Tanszék által gondozott tárgyak összetétele, óraszáma folyamatosan változott-fejlődött, ami jól jelzi a törekvést az önálló szak indításához szükséges tananyag és felkészültség fokozatos kialakítására. Több kísértet történt a táj- és kertépítészeti ismereteknek szakmérnöki formában megszervezett oktatására (2 éves tájmérnöki képzés 1955, kerttervezési szakirányú továbbképzés 1956), de ezek sikertelenek maradtak. Az 1953/54-es tanévet azonban - a gödöllői székhelyű Agrártudományi Egyetemből kiválva - ismét önállóan, immár egyetemi rangú felsőoktatási intézményként kezdte meg a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola és ezzel gyors fejlődés vette kezdetét. A Tanszék oktatóinak létszáma a feladatokkal együtt fokozatosan nőtt. Ormos 1941-ben lett egyetemi nyilvános, rendes tanár, de az oktatást 1945-ig egyedül látta el. 1945-ben rövid időre belépett Jaskiewitz István főiskolai intézeti tanár és a később meghatározó szerepű Mőcsényi Mihály egyetemi tanársegéd. 1952-re fokozatosan 12 főre nőtt az oktató személyzet száma, ami később, 1970-ig 15 főre emelkedett. A klasszikus kertészeti tudományok, valamint a táj- és kertépítészeti diszciplínák ez idő alatt rendkívül sokat fejlődtek, és a felsőfokú képzés ismeretanyaga mindkét szakterületen egyre több teret követelt a tantervben. Ezért Ormos a különálló kertépítészeti szak szervezésére már 1962-ben javaslatokat terjesztett be, amelyeknél főleg a 15 éves lakásépítési programhoz, ill. a városokhoz kapcsolódó zöldfelületrendezési feladatokra és az ezek megoldásához szükséges, speciálisan képzett szakemberek iránti igényekre hivatkozott. Az önálló szak létrehozására végül az 1963/64-es tanévben került sor. A kertészmérnök képzés ettől kezdve két szakon: a termesztési szakon és a kertépítészeti szakon folyt. Az I. évfolyamon az oktatás mindkét szakon még egységes tanterv alapján történt, csak a II. évfolyamtól vált szét a két szak. A kertépítészeti szakra az induló tanévben a II. és III. évfolyamra 15-15 hallgatót vehettünk fel, azaz felmenő rendszerben összesen harmincán lettek kerttervezési szakosok. A következő 3 tanévre 20-20 fő beiskolázását engedélyezték, azzal, hogy három év elteltével felülvizsgálják a képzést, és hogy a végzettek el tudnak-e helyezkedni. El tudtak. Ettől kezdve évente 15-20 fő nyert felvételt a kertépítészeti szakra és megkezdődött a tananyag és a tantervek folyamatos fejlesztése. A szak indításához létszámot és költségkereteket nem adtak. A tanszéknek az adott keretekből kellett kigazdálkodni a szakon folyó képzés költségeit. Lehetővé tették azonban meghívott, külső előadók alkalmazását és ennek pénzügyi fedezetét biztosították. így a tanszék oktatói mellett elsősorban az Építőipari Műszaki Egyetem (a mai BMGE) tanárai, valamint a nagy tervező és kivitelező vállalatok szakemberei kapcsolódtak be az oktatásba. Már az első szakos tantervben megjelent a „Tájmelioráció” c. tantárgy, a későbbi tájrendezés oktatás csírája. Előadója Mőcsényi Mihály volt, aki belépésétől kezdve készült a feladatra, hogy a tájrendezés oktatását előkészítse és korszerű tananyaggal elássa. A szak megnevezésére kezdettől „tájépítészeti szak” kifejezés lett volna igazán alkalmas, de a 60-as évek közepén reménytelen feladatnak látszott ennek elfogadtatása. Ezért szerepel a tanterveken a szak-megnevezésben a „tájmelioráció” kifejezés, jelezve a kiszélesedő feladatkört. Bár az engedélyező főhatóság ezt sem hagyta jóvá, az első tantervek fejlécén mégis ez olvasható. A szűkebb szaktárgyak mellett a kezdetektől szerepelt a tantervben a 136
