150 év a kertészettudományi élelmiszertudományi és tájépítészeti oktatás szolgálatában 1853-2003 (Budapest, 2003)
Bernáth Jenő: A Kertészettudományi kar bemutatása
A Kertészettudományi Kar bemutatása Bernáth Jenő Tradíciók A kert, s a kerttel kapcsolatos tevékenység évezredek óta a műveltség és anyagi jólét megjelenítője, szimbóluma. Gondoljunk csak Szemirámisz babiloni függökertjére, melyre csodálattal tekintett az egész ókori világ. De talán nem is kell ilyen régmúltba visszatekinteni. A Kertészettudományi Kar elődintézményét megalapító Entz Ferenc 150 évvel ezelőtt a következő gondolatokat vetette papírra: „míg a gazdászat az emberi nemnek első, természetes, s úgyszólván állati szükségeinek fedezését -a kertészet a civilizált ember magasabb élveinek elérését tűzte ki céljául...". „A kertészet tehát a nagyobb és magasabb emberi vágyakra vergődött nemzetek tulajdona, az előbbre haladt civilizáció posztulátuma, s egyik csalhatatlan mérlege. ” Ez a felismerés vezette a harmincas években népi íróinkat, majd a centenáriuma okán tavaly megünnepelt Somogyi Imrét is. Prófétai megszállottsággal kísérelték meg hazánk európai beilleszkedésének útját korukat megelőzve előkészíteni, utat mutatva a valódi európai értékeket megtestesítő Kert-Magyarország létrehozása felé. Talán nem véletlen, hogy 150 évvel ezelőtt épen egy orvos, Entz Ferenc kezdeményezte a hazai kertészeti képzés megindítását. Igen nagy optimizmus, hazaszeretettől átitatott látnoki erő kellett ahhoz, hogy 150 évvel ezelőtt valaki egy új intézmény, a Haszonkertészeket Képző Gyakorlati Tanintézet megalapításához fogjon. Cselekedetének jelentőségét mutatja, hogy az 1995-ben Glatz Ferenc előszavával megjelent „Magyarok Krónikája” című enciklopédikus mű az alapítást olyan akkori eseményekkel emeli egy rangra, mint az ország életét átformáló császári rendeletek sora, a szabadságharc idején Orsóvá mellett elrejtett Szent Korona megtalálása, vagy a császár ellen elkövetett sikertelen bécsi merénylet. Az 1853-ban történő alapítás, egy hosszú, sikerekkel és buktatókkal teli másfél évszázad' kezdetétét jelentette. A kertészeti növények szépségébe vetett hit, a kertészeti tevékenység értékteremtő ereje, a tudás átadásának öröme mindig is az intézmény mozgató rugóit, eredményes működésének részét képezték. A buktatók többnyire mulandók, s az emberi gyarlóság, meg nem értés, olykor irigység, esetenként a pénzhiány szüleményei voltak. Az Intézmény, s ezen belül a Kar 150 éves története egy szakmailag megalapozott, személyes és nemzeti ügyet egyaránt szolgáló álom megvalósításának kiváló példája. Talán többet is sikerült elérnünk, mint amennyiről Entz Ferenc álmodhatott. Az elmúlt másfél évszázad alatt egy néhány tucat főt oktató Gyakorlati Tanintézetből európai rangú, nemzetközi léptékben mért, csaknem két és fél ezer hallgatót oktató karrá váltunk. Ez a fejlődés az oktatás csaknem minden szintjén érzékelhető. Folyamatosan, sokszor egy-egy kiváló kertész szakember, rátermett vezető elhivatottságának, ember feletti erőfeszítéseinek köszönhetően alakultak ki a korszerű oktatás tárgyi feltételei. Ezek közül csupán példaként érdemes néhányat kiemelni. 95
