150 év a kertészettudományi élelmiszertudományi és tájépítészeti oktatás szolgálatában 1853-2003 (Budapest, 2003)
Zsidi Vilmos: A Kertészeti Tanintézettől a Kertészeti Főiskoláig. A Magyar Agrártudományi Egyetem Kert- és Szőlőgazdaságtudományi Kar, 1945-1953
részaránnyal. A hallgatók tanulási feltételeit javította az internátus és a menza megnyitása 1946-ban. A tanszéki szervezet a Műszaki Tanszék felállításával bővült. A katedrát Rázsó Imre vezette, aki az 1946/47. tanévben a dékáni tisztet is ellátta. A korszakra jellemző volt a tantervek állandó változása. Az 1945 előtt domináló gyakorlati jelleg ellensúlyozására az elméleti tárgyak számát növelték meg. Azonban hamarosan kiderült, hogy az elméleti és gyakorlati képzést egyensúlyba kell hozni. Ezért csökkentették a jogi és a műszaki tantárgyak szerepét, ismét kidomborították a gyakorlati jelleget. További bonyodalmakat okozott, hogy - átmenetileg - párhuzamosan folyt az egyetemi és a f őiskolai oktatás, sőt sokan tették le az ún. akadémiai különbözeti szigorlatot is. Az anyagiak tekintetében változást hozott a „hároméves terv”, megnőtt az intézmény költségvetési támogatása. A megnövekedett összegek az építkezések, a tangazdasági fejlesztések, a laboratóriumi felszerelések, valamint az oktatási segédeszközök vásárlásának költségeit fedezték. 1947-ben a Dísznövény-természetési és Dendrológiai Tanszék kísérleti célokra megkapta Farkas László tetétlenpusztai növénygyűjteményét. Mohácsy Mátyás kezdeményezésére, a Kar támogatásával megalakult a Kertészeti Kutató Intézet. A Kar adott helyet az Országos Kertgazdasági Tanács kötelékében működő Pomológiai Bizottságnak, valamint a növényfajtaújdonságokat elbíráló bizottságnak. A hátrányos helyzetű fiatalok egyetemre jutását segítette - akárcsak több más egyetemen - a munkástanfolyam megszervezése. A munkástanfolyamok szervezését a nemzeti kormány 11.140/1945. M. E. rendelete tette lehetővé már 1945-től, de az „Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági, valamint Kert- és Szőlőgazdaság-tudományi Karán a 6.580/1947. M. E. rendelete alapján kivételesen az 1947/48. és az 1948/49. tanévekben is lehet tartani." A tanfolyam irányítását a tanulmányi bizottság látta el, amelynek elnöke Szabó Béla egyetemi tanár, titkára pedig Probocskai Endre főiskolai tanár volt. A munkástanfolyam hallgatói az egyetemi tanulmányokhoz szükséges alapismereteket sajátították el 2 év alatt. A sikeresen vizsgázók az első egyetemi szigorlati követelményt is teljesítették. A tanfolyamra 1947-ben 62-en jelentkeztek, ebből 55-en nyertek felvételt. A munkástanfolyamokat az 1949/50. tanévtől kezdve szakérettségis tanfolyammá szervezték át, amely azonban már nem kari hatáskörbe tartozott. Tovább folytatódott a tantervi reform, minisztériumi jóváhagyással csökkentették a vizsgák és az órák számát. A fordulat éve előtt még lehetőség volt a háború előtti kertészhagyományok ápolására: több oktató és hallgató járt külföldi tanulmányúton Dániában, Franciaországban, Svájcban, Svédországban, Belgiumban és Nagy-Britanniában. Az 1947/48. tanév dékánja Okályi Iván volt. Az új egyetem, a szokásoknak megfelelően elkészítette saját zászlóját, amelyben - a fakultás választása alapján - a Kert és Szőlőgazdaság-tudományi Kart a ciklámenrózsaszín jelképezte. A közelgő kommunista hatalomátvétel előszele elérte az egyetemet és azon belül a Kert- és Szőlőgazdaság-tudományi Kart is. Az egyetemen érvényesülő kisgazda befolyást felváltotta a kommunista térnyerés. Ezt segítette elő a hallgatók és az oktatók politikai szűrése. A tisztogatás nyitányaként az 1948/49. tanévtől az I. évfolyamra történő felvételt - politikai jellegű - felvételi vizsgához kötötték; megalakult a MEFESZ, tanulóköröket, szakköröket alapítottak, amelyek a közös tanulás elősegítése mellett a hallgatók szemmel tartására is alkalmasak voltak. 56
