150 év a kertészettudományi élelmiszertudományi és tájépítészeti oktatás szolgálatában 1853-2003 (Budapest, 2003)
Zsidi Vimos: A Kertészeti Tanintézettől a Kertészeti Főiskoláig. A Magyar Királyi Kertészeti Tanintézet, 1894-1939
földmérési műszerek gyűjteménye, a kitömött áltatok, rovarok gyűjteménye, a herbárium, a maggyűjtemény; a növényi mikroszkópia készítmények, a növénykórtani gyűjtemény, valamint a botanikai laboratórium. A szemléltető eszközök számát szaporította még a rajzolás és festészet tanítását segítő mintalapok és gipszöntvények sokasága. Külön voltak rendszerezve a gyümölcsészeti, valamint a szőlészeti gyűjtemények. Létezett még technológiai géppark is, amelyben a szőlő, a gyümölcs- és a zöldségfeldolgozás eszközei, gépei, illetve a termékminták kaptak helyet. E gazdag gyűjtemény - a tanártestületi ülések jegyzőkönyve szerint - a századforduló körül a Magyar Mezőgazdasági Múzeumba került. Az oktatás szolgálatában álltak még a gyakorlóterek, az üveg-, valamint a hajtatóházak, az arborétum és a díszkert, a gyümölcsös és az alakfaiskola. Az intézet területe a Gellérthegy oldalában közel 7,5 hektárt tett ki. Ezenkívül 1898-tól az intézethez tartozott még Budaörs határában, Kamaraerdőn egy 64 kát. hold nagyságú törzsgyümölcsös. Gyó'ry István indítványára ezt 1898-ban Erzsébet-telepnek nevezték el a gyilkosság áldozatául esett Erzsébet királyné emlékére. A Kertészeti Tanintézet hazai és külföldi kiállításokon is rendszeresen szerepelt, így például 1899-ben Szegeden, 1900-ban Párizsban - ahol Grand Prix díjat nyert 1908-ban Londonban. Több küldöttség, delegáció látogatta meg a mind szélesebb körben ismert és elismert tanintézetet: 1908-ban az angol közgazdasági írók csoportja; 1910-ben német, osztrák és magyar méhészek; 1912- ben a szerb kormány küldöttei. Az 1890-es évek közepére kialakult az a struktúra és feltételrendszer, amelynek alapján a Kertészeti Tanintézet az első világháborúig működött. Az időszak legfontosabb eseményei közé tartozott a méhészet oktatásának bevezetése 1897-ben, valamint az 1908/09. tanévben az új szabályzat életbeléptetése. Ettől kezdve hat középiskolai osztály elvégzését és egy éves kertésztanulói működést írtak elő felvételi feltételként. A tanintézeti tanulmányok végén pedig műkertészi oklevelet adtak ki. Egy évvel később a kertészmérnöki oklevél kiadásának lehetősége is felmerült, de akkor ez nem valósulhatott meg. A háborút megelőző években többször felmerült a Kertészeti Tanintézet áthelyezésének kérdése, de a sajtóban is visszhangot keltő vitákat nem követték tettek... Még a Monarchia időszakában kerültek kapcsolatba az intézettel a későbbi meghatározó egyéniségek: Horn János, Mohácsi Mátyás és Rerrich Béla. Az első világháború kitörésével véget ért a tanintézet első korszaka. 1914- ben a hallgatók és a tanárok többsége katona lett, a tanítás két és fél éven keresztül szünetelt. Az épületben pedig hadikórházat rendeztek be. A háborús években, 1915-ben tanfolyamot rendeztek, majd 1916 végén folytatódott az oktatás. A háborúhoz kapcsolódik a török hallgatók megjelenése. Számos más hazai felsőoktatási intézményhez hasonlóan a tanintézet is szerepet vállalt Törökország modernizálásában, az új értelmiségi réteg képzésében. Az 1918/19. tanévben iratkoztak be az első női hallgatók. A hazai forrongó politikai változás közepette lezárult végképp egy nagy korszak: Angyal Dezső 1919. januárjában nyugdíjba vonult. Helyét Rerrich Béla vette át, aki hasonló nagy szervező volt, átfogó koncepcióval rendelkezett. Rerrich Béla a nagybányai festőiskolában Hollósy Simon tanítványa volt, majd a József Műegyetemen műépítészi oklevelet szerzett, tanársegéd lett. Minisztériumi ösztöndíjjal a versailles-i akadémián, majd a dahlemi Kertészeti Tanintézetben kertművészetet és kertépítészetet tanult. Hazatérve a Kertészeti Tanintézetben a kertművészet és a kertépítés első tanára lett. Tudományos 45
